Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

litikailag tájékozatlan tömeg." Egy másik értékelés szerint „az ifjúság nemcsak, hogy az ellenzéki pártokra szavazott, hanem az ifjúság soraiból kerültek ki Pfeifféréknek és Barankovicséknak legjobb agitátoraik."

352 Az ellenzéki Magyar Függetlenségi Párt, az ún. Pfeiffer-párt az országos választásokon 13,4%-ot, a borsodi 15. sz. választókerületben 28,9%-ot ért el, (ez 92 789 fő szavazatát jelentette), s ezzel 3%kal több szavazatot kapott, mint az MKP. így - ekkor még úgy tűnt - 6 képviselőt küldhet a parlamentbe. Miskolci képviselő nem volt közöttük, hiszen a párt elsősorban Abaújban, s nem a városokban szerezte támogatóit. A MFP (Pfeiffer-párt) a Barankovicspárt mellett a második legnagyobb ellenzék lett a parlamentben 49 képviselőjével. (A két párt képviselőinek száma 109 fő volt, tehát több, mint a 100 képviselős MKP csoportja. Ez nem befolyásolta a „győzelmet", hiszen a választási szövetség négy pártja, a kommunisták, a szociáldemokraták, a kisgazdák és a parasztpárt 60,9%-ot szerzett.) Az MFP ellen azért indult támadás, mert „nem"-mel szavazott a pártprogram (egyben kormányprogram) egyik legfontosabb elemére, a hároméves terv (1947-1949) végrehajtására. Az MKP felhívására országos gyűlések zajlottak, pontosabban gyűléseken követelték országszerte a párt betiltását. Az utolsó csepp volt a pohárban, hogy a párt szónoka Moór Gyula (közismert teoretikus, jogászprofesszor) „tökéletes és teljes bizalmatlanságot" jelentett be Dinnyés Lajos miniszterelnök és kormánya ellen. (1947. május 31.-1948. december 10.). S bár a párt vezetője biztos volt abban, hogy „a demokrácia súlyos megsértése lenne, - ti. a párt mandátumainak megsemmisítése -, mert az nem megengedhető, hogy 700 ezer főnyi tömeg a parlamentben képviselet nélkül maradjon", a megoldásban, a helyzet megítélésében tévedett. „A Választási Bíróság 1947. november 20-án határozatban mondta ki a párt listáján megválasztott 49 képviselő mandátumának megsemmisítését, Rajk László belügyminiszter pedig feloszlatta a pártot."

353 (A pártelnök nyilván tisztában lehetett a közhangulattal és a várható szankcio352 BERÁNNÉ NEMES É.-ROMÁN J. 1984. V. köt. 191. dok. 378-381. p. ill. B.-A.-Z. m. Lt. XXXIII. 53. 3. 1946-48. 353 GERGELY J.-IZSÁK L. 2000. 308-309. p.