Miskolc története 5/1. 1918-1949-ig (Miskolc, 2007)

VÁROSPOLITIKA, KÖZTÖRTÉNET

mak sem fejtettek ki érdemi aktivitást. A legitimisták, a kisgazdák, a liberálisok sem adtak életjelt magukról. Annál erőteljesebben működött a kormánypárt, a Magyar Elet Pártja és a szélsőjobboldali mozgalmak, a nyilasok és a nemzeti szocialisták. Diósgyőrben annak ellenére, hogy mint hadiüzemben szigorú rendszabályok voltak érvényben a politikai mozgalmakkal szemben, megmaradt a mrmkásmozgalom magja, mely a háború éveiben folytatta a tevékenységét. Ennek egyrészt oka volt az, hogy a hadiüzemben dolgozó képzett szakmai gárdát nem érintették a katonai behívások, másrészt az 1930-as évek második felében felnőtt egy új szakszervezeti vezető réteg, értettek a bértárgyalásokhoz s a munkások elégedetlenségének kezeléséhez. Lépést tartottak a belés külpolitikai eseményekkel. Megtárgyalták a front időszerű eseményeit, újságokat olvastak, titokban külföldi rádióadásokat hallgattak, formálni tudták az üzemi közvéleményt. Egyes munkásvezetőknek közvetlen kapcsolatuk volt a debreceni kommunistákkal. A munkásszolidaritás megőrzésének egyik bizonyítéka, hogy 1940 végére a téglajegyekből összegyűjtött pénzből felépült a régen áhított diósgyőri munkásotthon. 1943 szeptemberében a diósgyőri béketüntetés figyelemfelkeltő eseménye volt a belpolitikának. Az eseményt két konkrét hír váltotta ki. Az egyik az volt, hogy augusztus 11-én a budapesti lapok ismertették a londoni rádió közlését, amelyben felsorolták azokat az ipari központokat és közlekedési csomópontokat, amelyeket a szövetséges hatalmak bombázni fognak, s egyben ajánlották, hogy a polgári lakosság hagyja el ezeket a területeket. Miskolc és környékének lakossága joggal félt, hogy ez a térség is célpontja lesz az angolszász repülőtámadásoknak. A másik tényező az olasz kiugrás híre volt. A város közvéleményének egy része megrendült a németek biztos és végső győzelmében. A diósgyőri tüntetést az ágyúgyárban és a megmunkáló műhelyben dolgozó baloldali szociáldemokraták és illegális kommunisták szervezték meg. Úgy mozgósítottak több, mint ezer embert, hogy a megmozdulás a spontán fellépés látszatát keltse. 1943. szeptember 9-én a reggeli szünet időszakában a megmunkáló műhely és a szereidé munkásai leállították a gépeket, és az irodaépület felé indultak, békét és magasabb bért követelve. A hatóságoknak az erőszakos munkabeszün-