Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

reskedőtársaságokkal, rajtuk keresztül monopolizálták Felső-Magyarország termény- és áruforgalmát. Az idősebb Lichtenstein József lett a helyi képviselője az 1830-ban alakult gyorskocsijáratnak, amely Miskolcon áthaladva Pestet kötötte össze Eperjessel. Ezek után természetes az a buzgalma, amellyel a Tiszavidéki vasútvonal megépítését szorgalmazta - és ha már ő nem is érhette meg, mert 1852-ben meghalt, képviselő fiára hagyományozta a vasútfejlesztés országgyűlési támogatását. A kereskedőházat alapító apa - felismerve a hirdetések hírnevet és ezáltal kereskedelmi forgalmat növelő üzleti hatását, Furman Ferdinánddal közösen, 1842-ben útjára indította Miskolc első hirdetési lapját, a Miskolczi Értesítőt, amely a miskolci hírlapirodalom kezdetét is jelentette.

98 Ezzel az örökséggel lépett hasonnevű fia 1872-ben a miskolci legtöbb adót fizetők közé, ahol haláláig, 1914-ig az első nyolc között található, de ott volt virilisként a megyei törvényhatósági bizottságban is. Miskolc polgári kori történetében ő az egyetlen kereskedő, aki a város képviselőjeként bekerült az országgyűlésbe. Társai e minőségükben valamennyien értelmiségiek voltak. Ifjabb Lichtenstein József, aki 41 éven át, 1913-ban bekövetkezett haláláig aktív tagja volt a városi közgyűlésnek (1909-ig a megyei törvényhatósági bizottságnak is) és ugyanilyen aktív szerepet játszott az evangélikus egyház presbitereként is, Pesten és Bécsben tanult kereskedelmi akadémiákon.

99 Közgazdasági érdeklődése vitte az 1860-as években az országos váltóügyi értekezletre, 1872-ben az első országos közgazdasági kongresszusra, majd a bankankéton a bank- és az adóügy avatott szakértőjeként szólalt fel.

100 Széles látóköréhez hozzájárult, hogy tapasztalatszerzés céljából beutazta a Monarchiát, a dunai fejedelemségeket, Törökország egy részét, Európa nyugati államait, az 1871-ben Antwerpenben tartott statisztikai kongresszus alkalmával pedig Belgiumot és Angliát is. A vasutak, a közlekedés fontosságát - már csak utazásainak tapasztalatai és családi hagyományai miatt is - különös érzékenységgel kezelte. A parlament közlekedési bizottságának a tagjaként a 70-es évek végén bírálta a kormányt a vasutak állami kezelésbe vételének halogató, felemás megoldása miatt, de bírálta az állam iparpolitikáját is, mert nézete szerint az államnak nem volna szabad gazdasági kérdésekkel foglalkoznia, 98 FÜLÖP A. 1964. 99 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 285. p. 100 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 286. p.