Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

Az 1886. XXII. tc. vizsgálati szempontunkból annyi módosulást hozott, hogy lehetővé tette jogi személyek, valamint a nagykorú ha­jadonok, özvegy és elvált nők felvételét a legtöbb adót fizetők közé (akiket meghatalmazott képviselt a testületben). A jogi személyek felvétele a vagyoni érdekeltség erőteljes hangsúlyozása volt és való­ban azt eredményezte, amit Horváth Lajos miskolci képviselő előre látott, hogy ti. „... a rendezett tanácsú városokban minden meghatal­mazott ... gondnok egy olyan városi lakost fog kiszorítani a képviselő­testületből, kit a városhoz a reális érdekeknek nem egy szála köt." 66 Ezek a közigazgatási törvények azt is eredményezték, hogy a pol­gári közigazgatás kiépítésének kezdetén a gazdasági elit és a politikai elit szorosabban eggyé olvadt, mint később, amikor a két világháború között a virilisek között is bevezetik a választást. Az a hatalmas be­ruházási igény, ami nélkül nem lehetett volna kiépíteni a modern gazdaságot sem a mezőgazdaságban, sem az iparban, sem a közleke­désben, a magántőke bevonása nélkül nem volt elképzelhető. Viszont az állam nem engedhette ki teljesen az ellenőrzést a kezéből, így a magántőkét a helyi önkormányzatokon keresztül részesévé tette po­litikai döntéseknek és ugyanezen az úton állami, illetve önkormány­zati megrendelésekkel elő is segítette e réteg vagyonosodását, amit Kubacska István vaskereskedő és Csáthy Szabó István - eredeti fog­lalkozására nézve gyógyszerész, amúgy minden jövedelmező vállal­kozásban részes virilis képviselő-testületi tag esete is példáz. Kubacska István jelentős jövedelmet húzott a századfordulón megindult városrendezési és csatornázási munkálatokból, mint a szépítési alapot kezelő-, a gazdasági - az Avas-rendezési -, az ipar­fejlesztési, a vízvezeték építését ellenőrző-, a vízvezetéki és csatorná­zási szakbizottságok tagja. A város állandó megrendelői közé tarto­zott. 1888-ban a 33., 1902-ben a 16., 1909-ben pedig már a 4. helyet foglalta el a legtöbb adót fizetők között. Vagyonával egyenes arány­ban növekedett házingatlainak a száma is: a Király utcában, a Tetem­váron, a Vay úton, a Városház téren, a Baross utcában l-l, a Zsolcai kapuban három ingatlannak lett a tulajdonosa, de ott található pénz­intézetek - úgymint a Miskolci Takarékpénztár és az Osztrák-Ma­gyar Bank miskolci fiókja - vezetőségében is. Csáthy Szabó István olyan jelentős városfejlesztési munkák pénz­ügyi támogatója és haszonélvezője, mint a közúti villamosvasút és a « NAGY F. 1912.125. p.

Next

/
Thumbnails
Contents