Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

MISKOLC FEJLŐDÉSÉNEK JELLEMZŐI A DUALIZMUS IDŐSZAKÁBAN Összegezés - VERES LÁSZLÓ

áruforgalom alakulását, irányait a pénz- és hitelélet szabályozta. Kezdetben a helyi kereskedőtőke szerepe érvényesült a folyamatok­ban. A századfordulótól azonban már a fővárosi és a többnyire a fő­város által közvetített külföldi nagytőke hatása. A helyi nagybirtok és kereskedőtőke képviselői voltak azok, akik a különböző ipari vállal­kozások megindításánál bábáskodtak, akik közepes nagyságú ipari üzemek létrehozására voltak képesek. Nagyobb méretű vállalkozá­saikat fékezte a tőkehiány, illetve az idegen tőke behatolása a város környékén fellendülő vasiparba, szénbányászatba. Ez is közrejátszott abban, hogy a városi iparfejlődés csak a kis- és középvállalkozások irányába mozdult el és a gyáriparnak még csak a csírái fedezhetők fel korszakunkban. A robbanásszerű gazdasági fejlődés a város határain kívül, Miskolc közvetlen közelében következett be a vaskohászat és a bányászat fellendülésével, ami nem maradt hatástalan Miskolc né­pessége alakulását, társadalmi szerkezetének változását illetően sem. Az egykori kétpólusú társadalmi szerkezet sokpólusúvá válásának gyakran keserves folyamata korszakunkban kezdődött el számos ne­hézséggel, ellentmondással és megoldhatatlannak tűnő problémával terhelve a város életét. A társadalmi szerkezet változásának jellemzését megelőzően fel­tétlenül szükséges szólnunk a népességi folyamatok sajátosságairól, a szerkezetváltások eredményeiről. Miskolc és környékének népessége egészen a XIX. század végéig gyorsuló ütemben növekedett, majd a XX. század első két évtizedét a lassuló növekedési ütem jellemezte. Diósgyőrött és a falvakban általában magas, 10 ezrelék feletti volt a természetes szaporulat, míg ennek mértéke a történeti Miskolcon vé­gig 10 ezrelék alatt maradt. A természetes szaporulatot lényegében véve mindenütt a bevándorlási többlet (vagyis a tényleges és a ter­mészetes szaporulat közötti különbség) támogatta. 641 Ennek mértéke azonban eléggé eltérő volt. Az első világháború előtt a bevándorlás Miskolcon és Diósgyőrött igen magas volt, Görömböly, Hejőcsaba és Szirma esetében viszont a bevándorlás csúcsidőszaka az 1920-as évekre tehető. Miskolc esetében különleges jelentősége van a feleke­zetek természetes szaporulata vizsgálatának is, mivel a város hosszú századokig tisztán református vallású volt. A tősgyökeres reformátu­sok természetes szaporulata a korszak folyamán többször ért el ne­gatív, mint pozitív értéket, a felekezet lényegében már a XIX. század 541 Ld. jelen kötetben FARAGÓT, tanulmányát.

Next

/
Thumbnails
Contents