Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

jutnak el a „szakma" képviselői. Mindez úgy történik, hogy az egyes tudományterületek gyakorlata adott (jogi, orvosi, városirányítási, egyházi stb. területeken), de a szakirodalom igényét ki-ki saját gyűjteményéből, vagy külországi útjai, kapcsolatai révén igyekezett kielégíteni. Ha számbavesszük tíz tudományág korszakunkban tevékenykedő félszáznál nem sokkal több, a helyi szinten túlmutató (esetleg országos elismertségre, akadémiai tagságra szert tevő) képviselőit, azt állapíthatjuk meg, hogy munkásságuk ritkán élvezte a helyi társadalom elismerését, azt inkább az utókor tárta fel, s fedezte fel bennük a valódi értékeket, mintegy újra felfedezve a tudós és kora társadalmának kapcsolatát. Ennek - sajnálatosan - az lett a következménye, hogy egy-két tudós hagyatékától, tudományos könyvtárától, vagy azok töredékétől eltekintve - Török (Teöreök) Sándor és Horváth Lajos könyvtára - azok nem szolgálták a város tudományos életének, vagy általánosabban a köz művelődésének hosszabbtávú ügyét. Ez felveti a városi gazdasági és társadalmi elit viszonyát a korszak tudományos tevékenységéhez, másrészt a szaktudományok művelőinek viszonyát a város virilis és választott vezetőtestületéhez, a városi hatalmi elithez, összességében a tudományok helyi képviselőinek beilleszkedését Miskolc társadalmi életébe. TÁRSADALMI ELIT, SZAKMAI FELKÉSZÜLTSÉG, „TUDOMÁNYOS" KÖZÉLETISÉG Arra a kérdésre, hogy a XIX. század második felében, XX. század első évtizedeiben válhatott-e bármely szellemi foglalkozás képviselője, munkája anyagi elismerése eredményeként a gazdasági elit részévé (elfogadott tagjává), viszonylag pontos választ adnak a virilista névjegyzékek, másrészt a város választott vezető testületének névjegyzékei, ezek együttes elemzése. Az 1870. és 1871. évi köztörvényhatóságokról szóló törvény értelmében a rendezett tanácsú városi képviselő-testületek tagjainak felét a legtöbb adót fizetők adták, fizetett adónagyságuk sorrendjében. A testület másik fele szavazás eredményeként „szerveződött". Az 1870. évi XLII. tc, majd az ezt követő 1871. évi XVIII. tc. (a rendezett tanácsú városokról) egy 1886-ban történt módosítással érvényben volt a dualizmus időszakában. (A virilizmus rendszere egyébként hatály-