Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

sokat tett a Diósgyőr-vasgyári sportélet fellendítéséért. Munkájának eredményeként indult el a munkásétterem mögött fekvő területen az első pálya építése, amit 1928-ban felváltott egy korszerűbb stadion kialakítása.

559 A DVTK a futball mellett a birkózást és az atlétikát vette fel szakosztályai közé, mely utóbbi tekintetében 1913-ban megrendezte az első országos propagandaversenyt a vasgyárban. A Diósgyőri Atlétikai Club tagjai a futball mellett az atlétikát, a teniszt, az úszást, a vívást és a füleslabdát művelték. Az egyesület élén maga a gyárigazgató, Allender Henrik és helyettese Sztroiny Román álltak. A vezetés tagjai közt jónevű tisztviselők szerepeltek.

560 Mindkét egyesület működését csaknem teljesen megbénította az első világháború kitörése. A háború után 1918-tól indul meg az élet a sport terén. Ősszel megkezdődött a futballbajnokság, az előző évi hárommal szemben már kilenc csapat küzdött egymással, amit a politikai események újólag megzavartak, októbertől félbe szakítva a küzdelmeket. Konszolidált működésről csak 1920 után lehet beszélni, mikortól új fejezet kezdődik a miskolci és a vasgyári sport történetében. A XIX. század harmadik harmadára nemcsak a jogi keretek megteremtése segítette a különféle egyesületek országos és miskolci megerősödését, de ezt erősítette a polgári rétegek társadalmi aktivizálódása és Miskolc város gazdasági fellendülése is. Bár máig változó az egykor létrejött egyesületek tipizálása, a sportegyletek minden tekintetben megkülönböztetést igényelnek. A miskolci egyesületek megalakulása, időbeni megjelenése igazodik a magyar sporttörténet tendenciáihoz. Az adott sportágak utalnak a település, jelen esetben Miskolc és a hozzá ekkor még csak közeli Diósgyőr földrajzi lehetőségeire és az itt élők társadalmi összetételére, karakterére. Ezek sokszor évtizedekre meghatározták egy-egy sportág megjelenését, majd kibontakozását Miskolcon és környékén is. A nagy múltú iskolákban zajló tornaoktatás Miskolcon a korán megteremtett feltételeknek (tornaterem építés) és a folyamatosan jelen lévő, színvonalas tornaoktatóknak köszönhetően, Sárospatak mellett hamar kialakította a maga köreit, mely alapja lett a szervezett egyesületek tagságának is (pl. MAK). A korai kezdeményezések (torna, lövész, korcsolyázó egyletek) ugyan viszonylag hamar elhaltak, de némi szünetelés után átadták helyüket a már magasabb szervezettségű és társadalmi beágyazottságú formáknak, melynek legjobb példája a Miskolci At-