Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

az árnyas ligetekben, hogy ott letáborozva a szabad ég alatt vetítsék vásznaikra a mindig változó látványt, s megpróbálják az üdítő szellő hatását érzékeltetni, s egyáltalán a természetben való feloldódás örömteli érzetét visszaadni. A magyar művészet a nagybányai iskola néven emlegeti ezt a plein air festészetet, aminek jelentősége még az is, első a magyar földön, a hazai való életet tükröző csoportosulások közül. A miskolci fiatalok hamar ráéreznek erre az időszerű világképre, ami azután végighúzódik az egész XX. század lokális művészetén és az Csabai Kálmán festői pályájával zárul le 1992-ben. Amikor a miskolci modern művészet úttörőit vesszük számba azokról az itt született művészekről kell szólni, akik már Münchenben tanítványai voltak Hollósy Simonnak. Közülük való volt Kemenszky Árpád (1870-1945) aki előbb a Mintarajziskolában Székely Bertalannál tanult, majd Münchenben Hollósynál, s ott találjuk 1896ban az első nagybányai nyár növendékeinek névsorában.

511 Keveset tudunk róla, de azt, hogy Tavasz című képére 1899-ben díjat kap, megemlíti könyvében Lyka Károly.

512 Nem sokkal később született Szilvás képe egészen panteisztikus. A gyümölcsös idilli békéjével nem csak körülveszi, hanem szinte átkarolja a táj két figuráját. A beszűrődő napfény mögött gunyhót árnyékolnak be a fák. Az Angelus áhítatát követő délidőt poentilistákra emlékeztető módon, apró festéknyomokkal adja vissza. „Nagybányai hangulatú figurális kompozícióival és tájképeivel gyakran szerepelt vidéki és budapesti kiállításokon" - írja róla a korabeli híradás, mégis csak ezen egyetlen szép művén keresztül ítélkezhetünk a század első éveiben Miskolcon működő festőről, akit bizonyára már az egy, Bányán töltött nyár előtt megérintette Bastien-Lepage szelleme és a plein-air festői lelkülete. Munkái hatással voltak a nálánál generációval idősebb helybeli művészekre is, mint a vele egy műteremben dolgozó Bizony Ákosné Hosszúfalussy Rózára (1848-1932). Bár a nagybányai iskolának nevezhető természetelvűséget Kemenszky jobban magáévá tette, mint Hradil, mégis Halász-Hradil Elemér (1873-1948) (később Halász előnevet is felvette) volt a nagyobb felkészültségű és eredményesebb alkotó. Miskolcon született egy festődinasztia legtehetségesebb tagjaként. Nagybányára 1898 és 99 nyarán látogatott el Münchenből, ahová magával vitte Rezső öcscsét, s ahol megfordult Vilmos unokatestvérük is. 511 RÉTI 1.1954. 324. p. 512 LYKA K. 1983.144. p.