Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

és testi szépséget megjeleníteni virtuóz mintázással és választékos ízléssel. 1877-től a városlakók kedvelt korzója volt a Népkert. Az alig lombosodó fák közt elhelyezett Erzsébet-szobor a kiegyezés eszméjével lett azonos és a tulajdonképpen a Függetlenségi párttal ellentétes Deákpárt akaratából jött létre. A királyné halálának századik évfordulója tiszteletére 1998-tól az ismét a régi helyén található, de már csak a szecessziós posztamense az eredeti. Tulajdonképpen e lábazat viseli magán saját kora stílusát, míg a portré az uralkodói ház neobarokk, hivatalos elvárásához igazodik, úgy mint ekkor szerte Európában szokás volt. (Erzsébet királyné bronzból öntött, „eredeti" arcképét 1946-ban adta át a város megőrzésre a múzeumnak.) A nagy idők nagy tanúit az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc jeles egyéniségeit az utódok más-más csoportja (pártja) tűzte zászlajára. Bár Szemere Bertalan 1869-ben elhunyt, s hívei között a szoborállítás gondolata már ekkor felvetődött, de az közel negyven évig váratott magára! A mű megformálására sem művészt nem találtak, sem a tetemes költséget nem tudták előteremtem, holott Szemere volt az, aki városunkat elsőként a régió központjává tette. Eközben Róna József elkészült sikeres Kossuth-szobrával, s éppen oda került e mű, ahova eredetileg a Szemere szobrot szánták. Az idő múltával a Szemere Emlékbizottság tagjai félve attól, hogy végleg meghiúsul szándékuk, arra az elhatározásra jutottak, hogy ők is Róna Józsefet kérik meg a mű megalkotására. A Róna József által megformált Szemere Bertalan-szobor (1906) is díszmagyarban mutatja a politikust, mint ahogyan azt Kossuth esetében is tette, de ezúttal nem szónoklat közben, hanem töprengve. A történelmi időszak nagy államfője karjait összekulcsolva, sétálva meditál. A Borsod megyei alispánból lett miniszterelnök ugyancsak vérbeli szónok volt, de az ő beszédét nem a pátosz, sokkal inkább a higgadt elegancia jellemezte. Ezért nehezebb feladat lehetett alakját szobrászilag visszaadni. A Miskolcon található két Róna József-szobor; a Kossuth és a Szemere a két egyéniség közötti hasonlatosságot és különbözőséget érzékelteti, ami tulajdonképpen a művész szobrászi invenciójának köszönhető. Sajnos a Szemere-szobor összhatását egyrészt csökkenti a szembeötlő környezeti ártalom, ami egy káros patinában mutatkozik, másrészt az, hogy a mű nem igazán megfelelő helyre került. Ma