Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

kövesdi kőfaragó napszámosokról, akikről tudott általános kreativitásuk, s így feltételezhető, az eredeti tervekhez hozzáadták saját elképzelésüket is. Nehéz véleményt alkotni a mára igencsak elporladt domborműves oltárképekről, de azok kompozíciós zártsága, s egyáltalán nem könnyű domborműszerű megoldása, mindenképpen egy avatott irányítót feltételez. (Az is meglehet, hogy azok országosan elterjedt sokszorosított másolatok voltak.) A vallási emlékek után essen szó arról az iparművészetről ami oly jellemzője lesz városunknak. Ez pedig a kovácsolt- és öntöttvas művesség. A vas szeretete Garadna, Hámor, Diósgyőr révén különösebb magyarázatra nem szorul. A hámorok 1770 utáni beindítását követően a város ízlésében is változás állt be. Ez egyrészt a betelepült szakembereknek köszönhető, akik a vas iránti rajongásukat az életszükségletük szinte valamennyi területére kiterjesztették, másrészt annak, hogy az építkező gazdagok, az új lehetőséggel élni is kívántak. Csupán a Dőry-házra tizenegy ablakrács és 7 kovácsolt vas ajtó készült. A szerteágazó kovácsolt és öntött vasmunkák Miskolcnak máig sajátos jelleget kölcsönöznek. A Mindszenti templom körüli egyszerű kerítésoszlopnak méltóságot ad az a díszvázaszerű „párologtató" ami funkcióváltozás után került oda az úgynevezett Fazola-kályhákról.

492 De ott van markánsan a temetőművészetben is a felvidéki bányavárosokkal rokon ízlésvilág. Főképp Felsőhámorban és Mindszenti temetőben lehet érezni ezt a múltat idéző kultúrát. Nyitott szemmel sétálva lépten-nyomon rátalálunk a tűzvészt és áradást megélt apró emlékekre, amik ellenálltak még az újjáépítésnek is. Egy eredetileg copf síremlék (Duronelli András) áthelyezve egy szakiskola elé, már nem sírhantot jelez, hanem a hírközlésnek állít köztéri emléket (Rácz Ádám utca). A XIX. század közepétől van rá példa, hogy a nemes arányú klaszszicista obeliszkek nemcsak a sírkertekben állnak, hanem egy rangos esemény színhelyét jelöli meg. István főherceg 1847-es látogatását beszéli el az a szép vasgúla, ami Felsőhámorban ma is látható. Az emlékmű aránya nemes és egyszerű, méltó az országban található hasonló más emlékművekhez (Csokonai Vitéz Mihály debreceni síremléke, készült 1832 Túrjaremetén) 493 Valószínű, hogy az ismert minták alapján helyben készítették. 492 CSIFFÁRY G.-PORKOLÁB L. 1999.132. p. 493 PUSZTAI L. 1998.112. p.