Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

már kiköttetett - mindaddig, míg fennáll, a közép emeletbeli ingyen szállásról biztosíttatik."

437 1857-1904 között milyen beruházásokat végzett, s azt miből fedezte a részvénytársaság? Úgy tűnik, hogy az átadástól másfél évtizedig - mégha a hiányosságokat Egressy Gábor fel is sorolta - sem külső, sem érdemi belső átalakítási, felújítási munkák nem voltak. A jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy bár magas volt a vízállás, de az 1878. évi árvíz az épületben komolyabb károkat nem okozott. Az igazgatói tisztet (mint a színházi választmány elnöke) ekkor Kontz József töltötte be, jegyzőként pedig Bethlenfalvy István szorgoskodott. Ugyanebben az évben az épület földszinti utcai frontjain túl egy nagyobb és két kisebb üzlet működött, változó évi bevételt eredményezve. A főutcái részen állt Schweitzer Sámuel cukrászdája, aki évi bérleti díját eredményesen alkudta le 140 forintról 100 forintra."

438 1882-ben várostörténeti jelentőségű esemény volt a gázgyári alapkőletétel, majd még ugyanebben az évben a gázszolgáltatás megindítása. A légszesszel történő világítás a város utcáin és középületeiben még abban az évben megjelent. A részvénytársulat vezérigazgatója Csáthy Szabó István (1835-1903) volt, irányításával 1882 őszén megszületett a döntés a gázvilágítás színházi bevezetéséről. A színháztörténész Keresztesy Sándor írja, hogy amikor 1857-ben a színház megnyílt, mindenki tudomásul vette, hogy a gyenge fényt olajlámpák biztosítják. Ezt követően valami más anyagot (orosz naftának nevezték) használtak, de a közönség állandóan panaszkodott a sötétség, s a lámpákból csepegő olaj miatt. Később valamilyen gázzal, azt követően pedig petróleumlámpával világítottak. Ezekhez képest a légszesz-világítás nappali fénnyel árasztotta el a színpadot és a nézőteret. Az előny természetesen tehertételt is jelentett, hiszen új tűzrendészeti szabályokat kellett kialakítani, s - ami nehezebb volt - elfogadtatni a nézőközönséggel. Az előírások között olvashatjuk: a színház minden kijáró ajtója az előadás megkezdése előtt fél órával kinyitandó; minden be- és kijárati ajtó az előadás kezdete előtt fél órával megvilágítandó; a karzaton minden ajtót el kell látni a „kijárat" felirattal, továbbá: „mindenütt ahol még petróleum lámpa ég deszka felett, a lámpa alá fém edényben hamutartó helyezendő, s a hol az a járást gátolná, a falba vágott fülkébe helyezendő el, s hogy el 417 Miskolczi Napló, 1909. augusztus 1. «8 B.-A.-Z. m. Lt. VIII. 701.18.1878.