Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

cas évek végéig a Lévay nevével jelzett tradíció örököseinek tekintették magukat. A jubileumi ünnepségben tetőpontjára jutó Lévay-tisztelet különös mértéktelensége olyannyira nem magától értetődő tünemény, hogy már az áhítatos kortársak is szükségét érezték e kultikus eseménysor magyarázatának. Sebeők Zsigmond például lényeges összefüggésre mutat rá a Miskolczi Újság 1911. november 20-i számában megjelent Lévay című cikkében: „Az irodalom ez egyszer nem ércszobrot, hanem élőszobrot ment ünnepelni, mert Lévay a mi tudatunkban félig már szinte érccé és márvánnyá vált társai között lebeg." A Lévayjelenség megértéséhez tehát elsősorban arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy a kortársak miért tisztelik „élőszoborként" a mérsékelt tehetségű, az irodalomtörténet-írás által a „klasszicizáló iskola", a „népies-nemzeti" irányzat, az „Arany-kör" másodvonalának jellegzetes lírikusaként kanonizált költőt.

375 Szembetűnő ugyanis, hogy Lévay nem csupán a látványos triászképző konstrukciókból marad ki (azaz Arany, Petőfi és Tompa mellett - Ábrányi Emil Lévay-versének címét kölcsönvéve - legfeljebb A negyedik lehet), de gyakran sorolják - Gyulai Pállal, Szász Károllyal és Vargha Gyulával együtt - az „erős formakészséggel" rendelkező „utánérző-közvetítő típusok", sőt az Arany-epigonok közé.

376 Az irodalmi közvélemény ráadásul „egyversű" szerzőként, „a Mikes költőjeként" tartja számon Lévayt. Ezzel a formulával köszönti a költőt például Beöthy Zsolt a miskolci Lévayünnepségen: „a nemzet szivében és emlékezetében ma is a Mikes költője vagy. [...] Ez a költemény nemcsak híred jelévé, hanem pályád képévé is lett".

377 Túlzás nélkül állítható tehát, hogy ez a „nagy orkesztrális pátosszal búgó" antológiadarab a szerző talán egyetlen 375 Lásd például: SCHÖPFL1N A. 1925. 391. p.; HORVÁTH J. 1980. 356. p.; KOVÁCS K. 1965. 168-171. p.; VARGA P. 1994. 1222. p., Lévay saját „írói működéséről" egyébként így ír naplójában: „Igazán arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy egész működésem nem terjed túl a tisztességes műkedvelés határán. Hosszú pálya, rövid nyereség" (LÉVAY J. 2001. 1/191. p.). Hasonlóan fogalmaz Visszatekintés című önéletrajzában: LÉVAY J. 1935 28 és 41. p. 37ft KOVÁCS K. 1965 168. p.; RÓNAY Gy. 1981. 62. p. 377 SZERÉNYI S. 1912. 7. p. Figyelmet érdemel, hogy a tömegével érkező jubileumi üdvözletek és jókívánságok is csupán a Mikesre hivatkoznak az ünnepelt költői teljesítményét magasztalva: „szép költeményei közül mostan, fájdalom, csak 'Mikes búja' van még emlékezetemben" (SZERÉNYI S. 1912. 62. p.).