Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

szagos magyar kir. zeneakadémia tantervével ..." - olvasható a kérdést tárgyaló közgyűlési jegyzőkönyvben.

231 Megindult a felsőfokúvá válás folyamata. Az eredetileg zongora és hegedű szakok a magánénekkel bővültek, de különböző tanfolyamok (kurzusok) is indultak később (citera, gordonka, violacsello [kisbőgő], basszus [nagybőgő], fuvola, klarinét), amelyek a társas zenéléshez nélkülözhetetlenek voltak. Az iskolában országosan ismert zenetanárok is működtek, Lányi mellett (aki 1907-ben eltávozott, s Grósz Ernő után 1909-től Szent Gáli Gyula igazgatott) Losdorfer Nándor az operaház hegedűművésze, két Hubay-tanítvány: Rákos Arnold, Koller Ferenc, a budapesti Hajdú Gábor gordonkaművész nevei öregbítették a tantestület kiváló hírnevét. Az iskola tanárai, tanulói hangversenyei a város fontos kulturális eseményei közé tartoztak. Az intézmény, amely csak az első 10 évben 1779 tanulót oktatott, s tanulóinak száma 1918-ra elérte a 400-at, egyre fontosabb szerepet játszott az ifjúság zenei nevelésében, ízlésének fejlesztésében, s mint speciálisan művészeti intézmény a többi közoktatási intézménynél szélesebb körű kulturális missziót teljesített.

232 Hét évtized jelentős idő egy város életében, még inkább az, ha gazdasági, társadalmi fejlődésének kiemelkedő időszakára esik. Esetünkben 50 év (dualizmus kora) mindenképpen ide sorolható. Miskolc rohamos átalakulása természetesen a város infrastruktúrájának erőteljes modernizációját is kikény szenté tte, ez tükröződik a közoktatás minden addigit felülmúló mennyiségi és minőségi átalakulásában. 1918-ra Miskolc az ország jelentős iskolavárosai közé emelkedett, polgármesterei, városatyái, egyházai, a szakma közigazgatási vezetői és pedagógusai mellett tulajdonképpen a város polgárainak egésze együttműködött azzal a konzekvens, anyagilag támogató állami törekvéssel, amely a magyar közoktatást európai szintű rendszerré igyekezett átformálni. 2,1 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 216. kgy./1918. 2Í2 KOLLER F. 1929. 271-283. p.