Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

lés, az alapozó (népiskolai), valamint felsőbb- és középfokú nevelésoktatás, továbbá a többszintű képző intézményrendszer Magyarországon. Az intézményrendszer gyors kibontakozásának megismerése előtt elkerülhetetlen, hogy a szabályozás alapelemeivel, azok időpontjaival meg ne ismerkednénk. Bár az óvodai nevelés Miskolcon már 1842-ben jelen volt, a működést részletesen szabályozó törvény csak 1891-ben jelent meg. (1891. évi XV. tc.) Az elemi (népiskolai) oktatás városi működése többszáz éves múltú volt, és bár a ratio educationis óta számos alkalommal szabályozták, igazi megoldást Eötvös törvénye hozott. (1868. évi XXXVIII. tc.) Ugyanez a törvény szabályozta és hozta létre a felsőbb népiskolákat és polgári iskolákat is. A gimnáziumi oktatás kezdetei Miskolcon az 1700-as évek első évtizedeire tehetők, 1849 után az Entwurf szabályai voltak irányt adóak, az egységes értelmezést nyújtó törvény csak 1883-ban jelent meg. (1883. évi XXX. tc.) A szakképzés alsó fokát az ún. tanoncképzést keret jelleggel az ipar és kereskedelmi törvények írták elő (1872. évi VIII. tc. és az 1875. évi XXXVII. tc), a működés részletes szabályozása azonban 1884-ig váratott magára (1884. évi XVII. tc.) Mindezekből kitűnik, hogy a városban a közoktatás modernizációja egyrészt a régebben is működő intézmények (óvoda, népiskolák, gimnáziumok) jogszabályi harmonizációját és fejlesztését, másrészt a gazdasági, társadalmi kihívásokra reagáló új iskolatípusok (felsőbb népiskola, polgári, ipari és kereskedelmi szakképző tanfolyamok és intézmények) létesítését jelentette. A keretszabályozás hiánya mellett a közoktatás fejlesztésének másik nagy akadálya az iskolák fenntartásának hosszú ideig vajúdó gondja volt. 1868-ig a városban kizárólag egyházi jellegű intézmények működtek. A színvonalat a hívek anyagi helyzete szabta meg. Eötvös József pluralizálta a fenntartást, ugyanis ha a XXXVIII. tc. előírta a szankcionálható 6-15 éves korú tankötelezettséget, akkor állami eszközökkel is hozzá kellett járulni annak biztosításához. így az alábbi típusú intézményfenntartás alakult ki: egyházi, államsegélyes egyházi; községi (helyi önkormányzatok, városi tanácsok, törvényhatósági jogú városok által fenntartott), államsegélyes községi; állami (társulati); valamint magán, alapítványi fenntartású intézmények. A többszintű fenntartás határozott előrelépés volt, és egyre inkább elhárította az anyagi akadályokat a fejlesztés útjából.