Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

len párt tekintélyesebb tagjai ezt beösmerni tellyesen vonakodnak, a viszálykodás okául egyedül azt adván, hogy a volt elöljárók és igazgató bizottmány a hitközség belügyeit önkényszerűleg vezette."

103 Összecseng e véleménnyel az ellenzéki érvelés, hogy „igaztalan az elöljárók azon állítása, miszerint mi a sötétség emberei lennénk (és a).. .népboldogítás czégét csak azért tűzték ki, hogy az által a hatóságok segélyével a község kormánya élén maradhassanak."

104 A hitközségi szakadás utóbb igazolta a mondottakat, mert az elégedetlenek többsége megmaradt a törzshitközségben és nem tartott az 1871-ben vallási alapon elkülönülő ortodoxokkal. Az országos kongresszust megelőző helyi konfliktusok eredői közül hangsúlyosabb volt a hitközségi szabad választások hiánya. Panaszos beadványok tárták a helytartótanács elé a vezetői önkényt és a templom építésének zavaros pénzügyi hátterét. Az országos hatóság, 1865. május 20-án engedélyezte végül a miskolci hitközség elöljáróinak szabad választását. Operatív részletekről, a szavazásnál követendő gyakorlatról nem rendelkezett leiratában, így megoldás helyett tovább mélyítette a válságot. Cenzust szabtak a hivatalban lévő elöljárók: kizárólag az emelt összegű gabellán

105 túl, évi 2000 forintot a templom építésére adakozó községi tagokat minősítették választásra jogosultnak. Eljárásukkal még a szavazóképesek is elégedetlenek voltak: 1865. június 19-én a megjelent 140 „direkt adózó" izraelita közül hatvan már a voksolás előtt elhagyta a községi ház termét, mivel nem kívánt asszisztálni a jogtalansághoz. Az új elöljárók természetesen a korábbi vezetők közül kerültek ki, a „szabad" választás nem változtatott az 1850-es, 1860-as évek gyakorlatán, a pikszisben lévők lényegében egymás között cserélgették a hitközségi tisztségeket.

106 Az erőszakkal hivatalban tartott elöljáróság tagjai fölött mégsem mondhatunk egységesen elmarasztaló ítéletet. A történtek nyomán, 1866. február 17-én lemondó nyilatkozat érkezett Borsod vármegye alispánjához. A meghasonlott elöljárók sorait érdemes hosszasabban idézni: „alólírtak, mint a helybeli héber hitközség jelenleg hivataloskodó elöljáró és képviselői testületének egy része, kik ezen testületnek múlt évi június 19-én a község tetemes részének semmi körül103 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/d. 435/1867. llM B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/d. 435/1867. 105 A gabella a legősibb hitközségi, közvetett módon, az állatok - rituális előírásoknak megfelelő - kóser vágásáért fizetett adónem volt, „húskrajcároknak" is nevezték. «* B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1602/d. 435/1867.