Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

való harc helyi szószólói szerepet játszottak, hiszen Palóczynak ezért adtak hívei díszkardot, rajta Czuczor Gergely epigrammájával: „A nemzet nyelve beszélt, s jegyzetté Palóczy, áldják is ezért őt borsodi szívrokonai". Március 15-e szónoka pedig Máday Károly volt, aki akkor az iskola igazgatói tisztét töltötte be, később püspök lett. Az evangélikus hívek férfitagjai pedig éppúgy elmentek nemzetőrnek, mint a másik protestáns egyházfelekezet fiai, a reformátusok. Az élelmezési kormánybiztos, Farkassányi Sámuel irataiból tudjuk, hogy még a helyi zsidó kereskedők is vállalták a hadseregnek a szállításokat.

55 Ezért a levert szabadságharc megtorlása egyformán sújtott minden résztvevőt, legyen az kálvinista, lutheránus vagy zsidó. Máday Károly akkor a gimnázium igazgatója volt, menekülnie kellett, barátai és a hívek rejtegették, míg a besúgók útján fel nem fedezték rejtekhelyét és el nem fogták.

56 A súlyos büntetéstől pártfogója, a nagy befolyású felvidéki Berzeviczy Titusz közbenjárására menekült meg. Megmaradhatott tanári állásában, de helyzete nem volt nyugodt, úgyhogy a szepesbélai gyülekezetbe való lelkésszé választása megnyugvást jelentett számára. A miskolci gyülekezetben közel 10 évig segédlelkészek látták el a szolgálatot, ami a gyülekezet és a lelkészek kapcsolatára nem volt kedvező hatással. A miskolci lelkésznek el kellett látnia a városi hívek mellett Diósgyőr község, a Vasgyár-telep, Pereces és Hejőcsaba evangélikus híveit, de az 1860-as évektől kezdve kiadott évkönyvek szerint Miskolcra keresztelésre, esküvő tartására, anyakönyvi bejegyzésre más városokból és helységekből is jöttek, a megyéből, sőt más megyékből is. Az anyakönyvekből ismerjük az itt szolgált segédlelkészek neveit, így: Szalagyi Mihály, Lányi Gusztáv, Jeszenszky Pál, Kucsesz János, Brocken Lajos, Moczkovcsák Károly. Haynau katonai diktatúrájának megszűnése után a polgári diktatúra évei következtek. Az ország polgári és katonai kormányzója a király nagybátyja, Albrecht főherceg lett, aki már engedélyezte egyházkerületi közgyűlések tartását, a protestánsok szabadabb vallásgyakorlatát, jóllehet 1855-ben a pápa és az osztrák állam közti konkordátum a római katolikus egyháznak előjogokat biztosított, sőt az iskolai ügyek feletti ellenőrzés jogát is. 1856-ban a kormányzat egy egyházkormányzási tervezetet küldött a protestáns egyházaknak, ami biztosította volna az egyházak szervezeti ügyeiben való bele55 DEÁK G. 1999. 40-74. p. 56 SZEBIK I.-VÁRHEGYI M. 1983. 116. p.