Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

út vezetett. Eközben az iskolafenntartó egyházközségeknek sok gonddal kellett megküzdeniük. Az első gond az volt, hogy az iskolaköteles gyermekek száma ismeretlen volt. Az iskolák általában központi helyeken működtek, s ezért a periférián lakó gyermekek nehezen tudták azokat megközelíteni. Gondot okozott a zsúfoltság, a tantermek hiánya. Ellenkezést váltott ki az iskolaadó bevezetése; a szülők különféle kibúvókat kerestek, hogy ne kelljen fizetni. Ebben a helyzetben az egyházközségek kénytelenek voltak gyűjtést szervezni, tandíjat bevezetni. Felháborodást keltett a szülők körében, hogy a Mindszenten, a körzeten kívül lakóktól kétszeres tandíjat kértek, a Szent Anna iskolába a fizetni nem tudókat nem vették fel. Az Eötvös-törvények szabályozták az iskolafemitartási jogokat is. Eszerint oktatási intézményeket az állam, a bevett egyházak, az önkormányzatok (községek), tőkés vállalkozások (társulatok) és külön engedéllyel, magánszemélyek létesíthetnek és működtethetnek. így jött létre a Diósgyőr-Vasgyárban egy fiú és egy leány társulati iskola a kolónia építésével egy időben, 1870 körül. Perecesen is a Vasgyár építtetett iskolát, ugyanakkor.

52 Az iskolák mellett az egyházi irányítás alatt működött egyesületek szolgálták a hívek erkölcsi nevelésének célját. Megjelenésük az egyházközségek életében a XIX. század végén és a XX. század elején történt, pontosan akkor, amikor a világban divattá vált ateista, egyházellenes áramlatokkal kellett felvenni a harcot. E harc egyik módszere a hitélet elmélyítése a hitbuzgalmi egyesületek útján, a másik az általános, társadalmi célú közösségek segítségével befolyás gyakorlása a külső világra. Az előbb említett célok elérését segítette az a gyakorlat, hogy az egyházközségek vezetői tisztségeket vállaltak egyes állami, önkormányzati szervezetekben, a tekintélyes és befolyásos világi embereket az egyházközségi önkormányzat testületeibe és az egyesületek vezetőségébe beválasztották. Az alább felsorolandó egyesületek többségükben egyházközségi, sőt közigazgatási területi elhatározódás nélkül működtek, megvalósítva ezzel egy sajátos együttműködést. Az adatsort a megalakulás illetve a miskolci működés megkezdésének időpontja szerint közlöm: 52 Vö. BALÁZS J. 1998.163-176. p.