Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

KULTÚRA ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET

kólában 3-4 tanító volt. Osztálytanítási rendszer működött. Az osztályok zsúfoltak voltak. Az iskolák felügyeletét az egyháztanács által választott iskolakormányzó látta el, ez beszámolt az egyháztanácsnak. 1898-tól az igazgatókat háromévenként újraválasztották. Az 1868. évi XXXVIII. népoktatási törvény biztosította az egyházak autonómiáját, de az általános tankötelezettség mellett az állam irányító és felügyeleti jogát is. Az 1883. évi XXX. tc. már előírta a nyolcosztályos középiskola szervezését, aminek megvalósításához az államsegélyen kívül a tandíj és a gyülekezet anyagi áldozatára is szükség volt. Az elhalálozott Ballagi Károly után Hídvégi Benő lett a tanfelügyelő, aki ugyancsak református volt. Tagja volt a Presbitériumnak, gondja volt a református iskolákra, azok anyagi segítésére is. Az 1890-es évek központi kérdése volt a gimnázium új épületének a megvalósítása. Elkészültek a tervek is, de a költségek biztosítása bizonytalan volt. Soltész Nagy Kálmán polgármester a közgyűléssel 30 000 koronát szavaztatott meg, az egyház eladta a papmalmát is, a régi épületet a város vette meg a leendő múzeum számára. Ezért 25 000 koronát kapott az egyház. így megkezdődhetett az építkezés, amelyet az 1896-ban országjáró körúton lévő I. Ferenc József is megtekintett. Az iskola államosításáig a lépcsőházban nagy fekete márványtábla őrizte ennek a látogatásnak az emlékét. Az épület 1898-ra készült el, ünnepélyes felavatása 1899. szeptember 17-én volt. Az építés összes költsége 153 000 aranykorona volt. Ebből az egyház vállalta a nagyobb részt. A működési költségvetéséből kiderül, hogy a fenntartás és működés költségeit fele-fele részben az egyház és az állam fedezte. A pénzromlás következtében beállott helyzet miatt az állam évenként emelte a támogatást, 1889-ben az iskola 11 000 korona költségvetéssel dolgozott. Dacára az aranykorona 1892. évi megvalósításának, 1910-re már 30 000 korona volt szükséges a fenntartáshoz és a működéshez. Nőtt a tanulói létszám, a tanári állások száma is. De az egyház emelte a tandíjakat, a századfordulóra a tanulói létszám elérte a 400 főt, a tanári létszám 15 volt. 1902-ben a tandíj az IIV. osztályokban 50 korona volt évenként, az V-VIII. osztályokban 70 korona. Ezt az összeget a 90-es évek utolsó éveiben mérsékelték, 2-2 koronával. A jó tanuló gyermekek tandíjmentességet kaphattak, vagy tanulmányi átlagúknak megfelelő kedvezményt, a szegény sorsú