Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

avatkozás eredménye gyógyulás, többször javulás, s csupán néhány esetben volt halál.

397 A XX. század első évtizedében nagy hangsúlyt fektettek a fertőző betegségek visszaszorítására, a szérumos kezelésre, különböző nyilvántartások vezetésére. (A felbukkanó fertőző betegségekről először ekkortól készítettek utcák és házszámok szerinti kimutatást.) Nagy Ferenc polgármester 1912-ben arról számolt be, hogy a város nyilvántartásai feltüntetik a közegészségügyi ellenőrző és megelőző vizsgálatokat is. Az ellenőrző vizsgálatok elsősorban az iskolákra, óvodákra, a szegényápoldára, a toloncházra és fogdára, a börtönre, a vendéglátás valamennyi területére, de üzletekre és lakóházakra is kiterjedtek. 1912-ben 2600 esetben végeztek olyan egészségügyi vizsgálatokat, amelyek a betegségek, vagy járványok kitörésének megelőzősét szolgálták.

398 Az élelmiszer, piaci, népkonyhai, kórházi, gógyszertári, üzemi ellenőrzések száma pedig 15 000 fölött volt. Ezek elsősorban a tuberkulózis elleni védekezést szolgálták, amely a nem járványos megbetegedések között az első helyre került, s főleg a peremvidékek, barlang- és barakklakók körében „népbetegségének számított. Az első világháború elején - mind korábban a kórházakkal kapcsolatban erről írtunk -, Miskolcon katonai megfigyelőállomás létesült. Elsősorban a tífusz és a vérhas, a kolera és a himlő volt az a fertőző betegség, amelyet a fronton valaki ha megkapott, visszaküldték kezelésre a „hátországba". Magyarországon (Galícia irányából) az első fogadóállomás Miskolc volt. A gyógyult, vagy lábadozó betegek innen kerültek tovább a város más - elsősorban iskolákban kialakított - kórházaiba. A Sajó-parti táborban labor- és röntgenvizsgálatokat egyaránt végeztek, s az itt szolgálatot teljesítő orvosi stábot úgy állították össze, hogy minden vizsgálat, kezelés és műtét elvégzéséhez megfelelő számú szakember álljon rendelkezésre. A kórház 1915. október 16-tól 1916. március 10-ig működött. A tábornapló szerint 10 100 fertőző beteg fordult meg az állomáson. Elsősorban a vérhasban (7 610) és a tífuszban (2 441) szenvedők határozták meg a „statisztikát". A kolerás és himlő megbetegedések száma elenyésző volt. A kórház különleges laboratóriummal volt felszerelve (11 434 vizsgálatot végeztek), s itt működött a legfejlettebb röntgenállomás is. Ennek működését a tábor dokumentációja az alábbiak szerint őrzi: w SINGER H. 1900.117-133. p. ™ NAGY F. 1913. 80-81. p.