Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

lentés először az esetleges járványokról, majd a születés, a kórállapot és a halálozás tényadatairól szól, de kitér a védőoltásokra, az orvosi szemlékre, a prostitúcióra, a szegényügy kezelésének eredményességére, hatékonyságára, s minden esetben a város nagyszámú teteminek kezelésére. 1872 előtt Singer Henrik adatai szolgálnak útmutatásul, hiszen ő saját feljegyzéseit tette közzé 1856-tól, s a századfordulón már szakszerű és részletes adatokat szolgáltatott a város közegészségügyi állapotáról. Ezt megelőzően elsősorban a kortárs naplóírók adatait használhatjuk, amelyek pontossága kételkedésre adhat okot annak ellenére, hogy azokat Szendrei János is közölte.

388 Vizsgált korszakunkban így az 1848, az 1866. és az 1873. évi kolera halálozási adatait ismerjük. 1873-1899 között a polgármesteri jelentések és Singer Henrik feljegyzései fogadhatók el. 1912-1913-ban Nagy Ferenc polgármesteri összegezése, 1915-1916 között a kolera-kórház ápolási és műtét statisztikái mutatnak tendenciákat, míg az 1917. évi országos epidémia (spanyolnátha) járvány helyi adatait a sajtóból ismerjük.

389 A miskolci kórházak adatai nem őrződtek meg. Szűcs Sámuel és Szendrei János szerint 1859 júniusában Paskievits orosz csapatai hozták a kolerát Miskolcra, amikor június 29. és július 10. között megszállták a várost. „Legborzasztóbb június 29. és július 5-ike között dühöngött e csúnya nyavaja - írja Szendrei -, melyben 5 napi időtartam alatt mintegy 2000 ember pusztult el. 1000 beteget Paskievits Kasára küldött, s körülbelül kétszerannyi a seregne július 9-én történe elvonulása alkalmával Miskolczon maradt vissza."

390 Egy Miskolcon hagyott különítmény 2000 beteg Kassára szállításáról gondoskodott. Miskolc megszállása, ill. a kolera egy hónapos pusztítása az oroszoktól 2000 halottat, s 6000 beteget „követelt", amely egyáltalán nem lebecsülendő nagyságrend a haderő egészéhez képest. A járvány miként hatott a miskolciakra? A naplóírók csak konkrét nevekről tesznek említést, vagy az általánosság szintjén mozognak, így a miskolciak közül „az orosz sereg bejövetele előtt is számosan haltak el, városunk egy irtóztató kórtanya, s nagyszerű temető lőn, hol a halál legrémitőbb alakban dühöngött, a magán házakon kívül a tanodák, iparosok áru színei betegekkel teltek meg."

391 Az ál388 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 116-117., 132-134., 137. p. 389 Reggeli Hírlap, 1918. október 13., október 17., október 20., október 22. és október 23. 390 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 116-117. p. 191 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 133. p.