Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

ván csoportosítva. Abban az időben a városi közegészségügyi szak­bizottság, majd a városi közgyűlés, nemkülönben a megyei közegész­ségügyi szakbizottság a leghatározottabban ellenezték a hatodik gyógyszertár felállítását, annál is inkább, mert a már régen fennálló öt gyógyszertár teljesen kielégítette a közönség minden néven ne­vezhető igényeit. A véletlen azonban kedvezett ekkor Cseresnyés Antalnak, mert a megyei közgyűlésen, soron kívül tárgyalva a gyógytár ügyét, a mező-kövesdiek kívánatára, a midőn már a bizott­ság számottevő tagjai eltávoztak a teremből, akkor dőlt el a hatodik gyógytár ügye. A mező-kövesdi bizottsági tagok a közegészségügy ellenére diadalra segítették a hatodik patika ügyét. A vármegye eme határozata folytán a belügyminiszter engedé­lyezte a hatodik gyógyszertár felállítását, ami ezelőtt öt évvel meg is történt, s az új gyógytár a város legélénkebb forgalmú, legnépesebb s legkedvezőbb fekvésű részén el is helyeztetett. E városrészben föld­birtokosok, háztulajdonosok, kereskedők, iparosok, földmívelők je­lentékeny számmal vannak képviselve, itt lakik több, mint 3000 vas­gyári munkás: - tehát e városrész olyan népes, hogy a gyógytár meg­élhetését teljesen biztosítja." 383 Az áthelyezéshez a közgyűlés nem já­rult hozzá. 1904-ben új tulajdonosa lett a gyógyszertárnak, Nemes Árpád személyében, aki buji lakos volt. (Cseresnyés Antal meghalt, utódai nem voltak, Nemes Árpád így került az ő helyére.) Az új tu­lajdonos - elődjéhez hasonlóan - szintén a patika áthelyezése mellett kardoskodott. Azt szerette volna, ha a gyógyszertár a Luther­udvarba költözik át. 384 Az Ellenzék című lap ezzel kapcsolatban szintén nagyon fontos várostörténeti adatokat közölt. „Városunkat a Győri- és Zsolcai ka­puk közé eső útvonal tudvalevőleg déli és északi kerületekre osztja, de míg a Király (mai Ady E.) utcán, Széchenyi utcán és Városház té­ren összesen 185 ház képezi az útvonalat, amelyre 5 patika esik, ad­dig a Sörház (ti.: Tizes honvéd u.) és Győri kapui útvonalon, amelyre 151 esik, csak egy patika van. Hozzávéve mostmár a főútvonalhoz a 43 mellékutcát, a város területének harmadrészét képezi, amelyen több, mint 10.000 lélek lakik. Hogy ilyen területnek és ennyi léleknek egyetlen egy patikája se legyen, ez teljesen lehetetlen kívánság, ame­lyet városunknak minden humánusan gondolkodó polgára ellenez­ne. Ott, hol úgy a róm. kath, mint az ev. ref. egyháznak oly sok híve 303 Borsodmegyei Lapok, 1899. július 11. 3 « GOMBÁR I.-PEIKER B. 1912. 84. p.

Next

/
Thumbnails
Contents