Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

kísérni a hivatalos statisztikák segítségével, ugyanis a XX. századi statisztikusok számára a termékenység sokkal fontosabb kérdéssé vált, így a házasságkötési adatok közlését leegyszerűsítették, néha el is hanyagolták. Mindössze Borsod megye összesített adatait használhatjuk azzal, hogy az ebből levonható következtetések bizonyos határok között valószínűleg érvényesnek tekinthetők a Miskolc környéki falvakra is. Borsodi adatainkból két fontos megállapítás tehető. Egyrészt a falusi népesség - mind a férfiak mind a nők - lényegesen korábban házasodnak, mint a miskolciak, másrészt tendenciájában ugyanígy észlelhető közöttük a házasodási életkor későbbre tolódása. A házasságot kötők családi állapotát tekintve csekélyek a változások a vizsgálható időszak alatt. Az 1850-es évekhez képest némileg csökkent az újraházasodások, ezen belül jelentősen csökkent az özvegyek új házasságkötése. Ez azonban minden valószínűség szerint nem elsősorban a házasodási mozgalom változására, hanem a felnőtt halandósági viszonyok lassú javulására és így az özvegyek számának csökkenésére vezethető vissza. Az új tendenciákat elsősorban az elvált kategória megjelenése és dinamikus növekedése jelenti az újraházasodók körén belül. Míg az új házasságot kötőknek az 1850-es években csak körülbelül 3 százaléka volt elvált azokban a felekezetekben, ahol a válást egyáltalán elfogadták (a római katolikusok között tehát senki sem), addig az 1920-as évek közepén ez az arány már az összes újraházasodó között megközelítette a 40 százalékot. A polgári házasság bevezetése és a válás lehetőségének általánossá tétele kezdi átalakítani a házasulok családi állapot szerinti szerkezetét. Borsod megye adatai szerint a falusi népességben szerényebb mértékben, de ugyancsak létező ez a tendencia (7. táblázat). (Születés és termékenység) A születések illetőleg a termékenység elemzését szintén a nyers adatok grafikonjával kezdjük. Miután az anyakönyvezés gyakorlata eltérő 1895 előtt és után, elemzésünket ennek megfelelően kell lefolytatnunk. 1894-ig a hivatalos anyakönyvezést az egyes egyházak végezték, ami az utólagos elemző számára két következménnyel jár. Egyrészt szinte lehetetlen egyetlen településre vonatkozóan a tényleges születési (halálozási, házasodási) adatok megállapítása, kivéve, ha az ott lakók egyetlen felekezet tagjai, és az anyakönyvező egyházhoz nem tartozott leányegyház (ez utóbbi eset tekinthető azonban a ritka kivételnek a korabeli Magyarországon), másrészt viszont figyelemmel tudjuk kísérni az egyes feleke-