Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

zaiból érkeztek, jól érzékeltetve a Monarchia felbomlása utáni társadalmi közérzetet és hangulatot. Az egyik pályázó a csíkszeredai közkórház sebészfőorvosa volt, s kérte, miután megszállott területen él, csak közvetítők útján tárgyaljanak az állásról. A közvetítő egy budapesti jogász volt. Más pályázó Kassáról érkezett volna, de kedvező fogadtatás esetén ahhoz kötötte az állás elfoglalását, hogy mikor tudja családját és javait „áttelepíteni". A másik általános jellemző, vagy közös pont az egyéni pályákban, hogy mindenki hosszabbrövidebb időt töltött a fronton sebészorvosként. Egy budapesti pályázó 20 hónapig volt a miskolci kolera-kórházban, majd 4 hónapot a katolikus gimnáziumban elhelyezett hadikórházban (ez a mai Földes Gimnázium épülete). A kötetre való életutak, sorsok között különleges értékű egyedi dokumentumok is fellelhetők. Ilyen az a kézzel írott jegyzőkönyv is, amely 1919. február 20-án készült, s arról tanúskodik, hogy három kinevezett kórházi segédorvos leteszi az előírt hivatali esküt. Tehát a kórház története, a gyógyítás története egyben a gyógyítók kitapintható élettörténete, amelyben bennefoglaltatnak a sikerek és a kudarcok egyaránt.

343 „SZENT ISTVÁN" JÁRVÁNYKÓRHÁZ (1888-1928) Az első járványkórház 1888-ban kezdte meg működését Miskolcon. Ez a Szent István nevét viselő intézmény négy kórteremben 28 ággyal rendelkezett, s a Zrínyi u. mai 10. sz. telkével azonosítható helyen állt.

344 Továbbépítését az akkori Kont-Bocskay-MartinovicsZrínyi utcák által határolt tömbben tervezték, de a környezetben lakók tiltakozása miatt erről a város vezetése lemondott. 1919-ben az intézmény megszűnt, s kitelepítették a Zsolcai kapu Szinva melletti területére, ahol korábban az első világháborús barakk-járványkórház működött. Két egykori katonai barakkot alakítottak át úgy, hogy 16 kórtermet állítottak fel, összesen 200 ággyal.

345 A későbbi továbbfejlesztés lehetőségei itt adottak voltak, hiszen a háború évei alatt több ezer ember ápolására tették alkalmassá. A város a perifériára telepítést kényszermegoldásnak tekintette, Szabó Ármin tiszti főorvos tervei szerint egy járványintézetnek, mint államilag dotált közkórház343 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 904/b. 7454/1926. 344 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1906. 203/1910. 345 Reggeli Hírlap, 1919. október 7.