Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

laposnyomó gépekkel és új betűkészlettel készítették a polgári kor sajtótermékeit, a társasági életet formáló újságokat és folyóiratokat. Az új iparágak megjelenését szaporították a zsidó iparosok is. A kezdetben a korcsmáros és a vendéglős iparban keresték a helyüket, ez volt az a mesterség, ahol bérlőként, vagy szerződéssel üzemeltetőként dolgozhattak céhtagság nélkül. A zsidóság elsősorban olyan iparágak felé fordult, amely a hagyományos céhkeretekben nem kapott önálló helyet, de a társadalmi szokások változásával megjelent rá az igény: arany- és ezüstművesek, piperecikk készítők, üveges, cukrász. Ez utóbbi ipar első képviselői az 1830-40-es években Schweitzer Adolf és Silvester Jakab voltak. Schweitzer Adolf üzlete a színházzal szemben volt, cukrászsüteményeket, italokat és fagylaltot árult. Silvester Jakab jelentette a konkurenciát, aki a Miskolci Értesítőben közzétett tetemes árleszállítással csalogatta a vevőket: „mandula torta melly eddig 2 ft 30 kr. volt, jövendőre 1 fr. 40kr. és ehhez hasonlóul minden egyéb torta neműeket; nem különben liquőröket mely ekkoráig 50 kr. volt 36 kra leszállított úgy szinte az apróbb süteményeket is krajcárral olcsóbban ajánlja"

165 A konkurenciát nem sikerült letörni Schweitzer Samu üzlete elé 1879-ben csinos kioszk is épült a város engedélyével. A kisiparosnak a gazdasági talpon maradásra az egyik esélye a termelés növelése, piacképesé tétele volt, azaz a vállalkozóvá válás. A statisztikai számok ezt az átalakulást nem mutatják: 1893-ban 1095 egyéni vállalkozó foglalkoztatott 668 segédet és 645 tanoncot, ez alig valamivel több, mint egy alkalmazott egy mester átlagosan. A saját munkáját és 1-2 segéderőt alkalmazó, főként szolgáltató, kisiparosok mellett megjelentek a képesítéssel nem rendelkező vállalkozók. Ok már nem dolgoztak, képesítésük csak abban az esetben volt, ha olyan területen működtek, ahol a szakmai képzettség elő volt írva. Szakembereket, volt önálló kisiparosokat, segédeket és képzetlen segédmunkásokat foglalkoztattak. A vállalkozói réteg legnépesebb csoportja az építési vállalkozók. Kereskedelmi miniszteri rendelet mondta ki, hogy építést csak arra jogosult kőművesmester, építőmester, vagy építész vezethet. A mesterré válástól elzárt segédek a rendelet kijátszására jó módszert találtak ki, strómanokat jelentettek be, s ezek neve alatt vállaltak - természetesen áron alul - önálló munkát. A városi mérnöki hivatal is „besegített" a vállalkozói árak 165 SZENDREI J. 1911. IV. köt. 645. p.