Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

szetétel változásával is jellemző: a hagyományos iparosok sorában megjelennek a géplakatosok. A műszer-, a papír- és bőripar a létszámot tekintve stagnál, a bőripar csekély létszámcsökkenését leszámítva, felfutást mutat a könyvkötészet. A festőiparban tanulók létszámának 3-ról 18-ra történő növekedése az iparágon belüli vizsgálódás alapján az épület- és bútorfestők, fényező-mázolók, szobafestők nagy számban történő megjelenésével magyarázható. Az egyéb iparágakban a 29-ről 41 növekedett tanuló létszám mellett a nyomdászok és kéményseprők megjelenése érdemel figyelmet. Ha hihetünk a kortárs visszaemlékezéseinek a kisiparosok jövőképe - feltehetően csak a sikerszakmákban - a statisztikák ellenére pozitív volt. „A városi mesterember kilátta fiából, hogy az értelmes, intelligens gyerek, akit iskoláztatni érdemes, s nem kidobott pénz, amelyet a gyerekre költ, avégett, hogy belőle tudományos embert neveljen. A gyerek is jól tanult, kedve is volt hozzá, végig járta a helybeli középiskolát, elment a teológiára, vagy egyetemre, szemináriumba. Elvégezvén becsülettel a tanulmányait és aztán bármely pályán is tudott boldogulni és előrehaladni. Láttunk jeles jogtudósokat, püspököket és államférfiakat, akiknek apjuk a kerekszékben ült valamikor. Megesett azonban az is, hogy a fiú kijárta a helybeli középiskolát, levizsgázott jó eredménnyel, s mindennek dacára beállván atyja műhelyébe rövidebb tanulási idő kitöltése után felszabadult, kezébe vette a vándorbotot, bejárván ország-világot, folyton figyelt, tanult, dolgozott, végre hazakerülvén átvette az atyja műhelyét, beremekelt annak rendje és módja szerint, idővel a város előkelőségei közé került"

162 Természetesen ez a jövőkép feltételezte a kisipart fejlesztő gazdasági konjuktúrát, de az elkövetkező évek nem igazolták ezeket a reményeket. A termelőből szolgáltatóvá szegényedő kisiparosok körében új iparágak jelentek meg, mint a polgári korszak jellemzői. 1884-ben a második ipartörvénynek nevezett 1884. évi XVII. tc alapján el kellett készíteni a képesítéshez kötött iparok rendtartását. Köztük volt a bérkocsisok rendtartása is, amely Miskolcon 10 egyfogatú és 40 kétfogatú bérkocsit érintett. A bérkocsi - a fiáker - kizárólag személyszállításra használt jármű volt, vezetője „rendőrileg kifogástalan, undort gerjesztő testi hibától ment és tisztességes öltözettel ellátva 162 PFLIEGLER J. F. 1996. 71. p.