Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

Politikai tevékenységét meghatározta erdélyi indíttatása, így 1908ban Miskolcon megalakította a Székely társaságot az erdélyi székely lakosság megsegítésére, mert meggyőződése volt, hogy az erdélyi magyarság megmentése csak a székelyeken keresztül lehetséges. Erre a munkára mozgósított minden pedagógust, lelkészt és tisztviselőt. Három püspök is volt a miskolci virilisek között - Kun Bertalan református, Zelenka Pál evangélikus és Pásztély János görög katolikus, tisztüknél fogva mindhárman tagjai a Felsőháznak, virilizmusuk alapján pedig a városi törvényhatósági bizottságnak. Nagy műveltségű, külföldi egyetemeket járt férfiúk voltak, akik értékes saját könyvgyűjteményekkel rendelkeztek,

148 egyházuk ügyeiért - beleértve az elemi és középiskolákat is - igen, de városuk kulturális felemelkedéséért nem sokat tettek. Ott voltak viszont pénzintézetek igazgatóságaiban, a református püspök pedig, akinek három háza is volt a városban, még a Gőztéglagyár és a Színház Rt. igazgatóságában is. A három püspökön kívül még három római katolikus plébános - Blazsejovszky Ferenc, Beller József és Foltin János -, Hilo Márton evangélikus és Csesznok József református lelkész került be a virilis egyházi személyek csoportjába, de csak 1-3 évig tudták tartani helyeiket. (Kivétel Blazsejovszky Ferenc, aki 11 évig volt virilis tagja az önkormányzatnak). Birtokot, részvényeket nem szereztek és dokumentálható tudományos ambíciói is csak Foltin Jánosnak voltak, akinek művészettörténeti, numizmatikai és középkori művelődéstörténeti írásai a Századokban jelentek meg.

149 Egyedül ő érezte hiányát a tudományos eszmecserének és az 1890-es években javaslatot tett a polgármesternek egy történeti alapokon nyugvó kultúregylet felállítására, amelynek célja és feladata lett volna a vármegye és a város ősi múltjának történeti és régészeti kutatása. Kezdeményezése azonban - támogatók hiányában - nem talált követőkre. Nagy értékű régiséggyűjteményét így biztosabb kezekben tudta a Nemzeti Múzeumban, mint a városban, ezért azt a nemzet gyűjteményének adományozta. Valódi tudományos életről - a szervezeti keretek, az intézményrendszer teljes hiánya miatt - nemigen beszélhetünk. 1919-ig nem volt a városnak felsőfokú tanintézete, nem voltak könyvtárai, nem voltak kutatóhelyei. Akikben tudományos törekvések voltak, azokat nem helyben fejtették ki, hanem valamely egyetem keretei között, mint Kruspér Ist"

s GYÖRGY A. 1886. 149 Századok, 1870. 442. p.., 729. p.; 1871. 546. p.; 1874. 423.. p.; 1875. 65. p.; 1882. 511. p.