Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

értelmiségi, öt az alkalmazotti csoportba -, de nem föltétlenül a legmagasabb adókategóriában. Körükben a földbirtoknak jóval nagyobb volt a jelentősége, mint a többi rétegnél. Ezek a birtokok régi családi birtokok voltak, köztük egy ezer holdon felüli nagybirtok Pilta Miklós ügyvéd tulajdonában, két közép- és tizenhárom, a 100 kat. holdat nem sokkal meghaladó kisbirtok. Ez utóbbi nyolc tulajdonos között oszlott meg, de volt egy 40 kat. holdas és négy 2-7 holdas törpebirtok is. Ennek a 28 személynek 39 háza és 7 borpincéje volt a városban. Az ezer holdas birtok tulajdonosa, Pilta Miklós ügyvéd a város kereskedelmét felvirágoztató görög kereskedők leszármazottja. A nemességet még nagyapja kapta 1794-ben. A borkereskedelemből nagy jövedelemre szert tevő családnak már 1845-ben 9 háza volt a városban. Amikor a miskolci háztulajdonosok többségének az adója akkor még az egy forintot sem érte el vagy csak fillérekkel haladta azt túl, a Pilta család birtokában levő házak után fizetett adó 6-13 forint között mozgott.

145 Pilta Miklós 1872-ben került be először a legtöbb adót fizetők névsorába és az utolsó évet kivéve 1885-ig, haláláig tartotta első helyét, sőt a megyei virilisek között is ott találjuk, a második helyen. (Ez a kettős tagság a politikai befolyás tekintetében sem volt közömbös.) A nemességet szerző nagyapa és unokája a város első pénzintézetének, a Miskolci Takarékpénztárnak, majd később a Hitelintézetnek az alapításánál is ott volt, de ott volt az újjáéledő alkotmányosság időszakában Borsod vármegye állandó bizottmányában is. Ügyes gazdálkodással, jogban való jártasságával gyarapította vagyonát még akkor is, ha emiatt pereskednie kellett magával a várossal. Miskolc, mint egykori koronabirtok, 1877-ig nem tudta magát a maradvány földesúri jogok alól megváltani. 1873-ban érte a Monarchia kapitalizálódó gazdaságát az első pénzügyi válság, amiből az állami javak és földesúri tartozékaik eladása révén próbált kilábalni, vagy legalábbis bevételre szert tenni. A kincstár tulajdonát képezte ekkor Miskolcon a Zöldfa, a Korona, a Három Rózsa vendéglő és még három kiskocsma épülete a kapcsolódó italmérési joggal, a helypénzszedési jog, két malom és a serház épülete. Ezeket szerette volna a város megszerezni, a már meglévő Kántor kocsma mellé. (Ezen kívül már csak a munkácsi püspöknek volt joga a Pannónia fölött.) A kincstárnak B.-A.-Z. m. Lt. Tanácsi iratok, 1165/1841, Házakra és pincékre kivetett jóléti adó kivetési, illetve beszedési jegyzékek, 1845.