Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

dulását. Szabó Gyula szőlőtelepei elöl jártak az új szőlőfajták szaporító anyagának előállításában is, amiből tetemes jövedelemre tett szert. 1893-ban például az állami megrendelésre szállított venyige első szállítmányáért 12 ezer forintot kapott.

143 így egészen természetes, hogy mind a megyei, mind a városi virilis jegyzékeken ott a neve, az első tíz között. Miskolci birtoka mindössze 164 kat. hold volt, többnyire szántó és szőlőművelésű, valamint a kevés szarvasmarha és ló takarmányozásához szükséges rét és legelő. Hogy borait Miskolcon is árusíthassa, még a város megváltása előtt a regálejoggal együtt megvette a Három Rózsa vendéglőt, Pilta Miklós ügyvéddel közösen. Az épület a város legforgalmasabb helyén állott, előtte volt a gyorskocsijárat megállója. A vendéglő bővítése céljából megvásárolta a a szomszédos telket is, ahol felépítette az új Három Rózsát, most máifogadó résszel is kibővítve. A fogadó mellett állott gyógyszertára. Alig volt a gazdasági életnek olyan területe, ahol ne képviseltette volna magát. A gőzmalom építésének terve is tőle indult el még 1864ben, amelynek később alelnöke lett, a Hitelintézetnek pedig igazgatósági tagja. A szabadfoglalkozású értelmiségiek közül sokirányú gazdasági szereplésével Csáthy Szabó István - szintén gyógyszerész - példaértékű még, aki 1872-től 1903-ig, haláláig játszott szerepet a városvezetésben a legtöbb adót fizetők között. 1884-ben már a Miskolci Hitelintézet igazgatója, 1898-tól pedig a Miskolci Takarékpénztár vezérigazgatói székében ült. Hatalmas összegeket fektetett a villanytelep és a közúti villamosvasút megépítésébe. Igazgatósági tagja lett az 1897-ben Budapesten megalakult Villamos Vasút részvénytársaságnak. Igazgatója a Borsod-Miskolci Gőzmalomnak és a Gőztéglagyárnak. A város politikai életében mint az egyesült ellenzék vezére játszott szerepet. A társadalmi elkülönültség két jelképe Miskolcon a Nemzeti Kaszinó és a Polgáregylet volt. A Kaszinó az arisztokratikusabb, az egylet a polgáribb jellegű, ez utóbbi a Kaszinóból vált ki és sokkal nyitottabb volt minden társadalmi osztály felé, mint elődje. Csáthy Szabó viszont mindkét társaskörnek tagja volt. Négy háza volt a városban, amelyek közül a Rákóczi utcai emeletes épület volt a legértékesebb. A ház mellett a vágómalom, szemben vele a vágóhíd és a mészárszékek forgalma s a utcában végig az állandó piaci nyüzsgés. Kétes dicsőség, mindenesetre korára jellemző ellentmondás, 143 Borsodmegyei Lapok, 1893. február 20.