Miskolc története IV/2. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

NÉPESSÉG ÉS TÁRSADALOM

formálták saját elképzeléseik szerint vagy a könyvtár, a költői egyesület, ahol irodalmi képességeiket tehették próbára. Még a legszegényebbek is találtak mecénásokat, akiknek anyagi támogatásával bejárták Európát, ahonnan hazatérve még szembetűnőbb lett az elmaradottság. Volt bennük valamiféle kirobbanni vágyó tenniakarás, felfokozott türelmetlenség, úgy érezték, túl lassan haladnak a reformok keresztülvitelével, nem tudtak azonosulni Széchenyi lassúbb ütemű reformterveivel. Gyorsabb, egyértelműbb átalakulást sürgettek. Ez jellemezte az 1840-es években Miskolcon politikai és irodalmi összejöveteleket tartó Major utcai tudós társaság tagjait,

137 akiknek egy része, mint a Kun testvérek, Szűcs Sámuel és Miklós együtt jurátuskodtak Pozsonyban Szemere Bertalannal, akik terveik megvalósítását csak közszolgálatban tudták elképzelni, első lépésként a vármegyei közgyűlésben, aztán az országgyűlésben. Erre jogosította őket származásuk és jogi végzettségük, ami jogosította volna ugyan magánszolgálatra is, amit azonban rangon alulinak tartottak

138

. Ennek a Major utcai tudós társaságnak a tagjai 1872 után majd' 80%-ban tagjai lettek a városi képviselő-testületnek. Többségük ekkorra már 50-52 éves, a legidősebb, Kun Miklós - egykori főbíró - hatvanéves. Lángoló politikai tenni vágyásuk jócskán veszített lendületéből, nemesi címükön nyugvó politikai előjogaikat elveszítették, de 1872-től a vagyon jogán ismét részesei a közéletnek mind Miskolcon, mind Borsod megyében. Ahogy születésük nagyjából egyidőre, 1820-1824-re esett, az élők sorából - és így a városi közéletből is - egyszerre, 1886 és 1893 között távoztak. Ketten érték meg a XX. századot, Horváth Lajos és Váncza Mihály ügyvédek, akik 1911-ben, illetve 1902-ben haltak meg. Az egykori Major utcai társaság - köztük a városi főbíró - amilyen egyöntetűen hangadó volt a reformkor végének politikai eseményeiben, a kompromisszumokon nyugvó új államrendben máinem találta a helyét. A többség felhagyott az aktív politizálással, megelégedett a városi képviselő-testületi és a megyei törvényhatósági bizottsági tagsággal. Visszavonultak törpe-birtokaikra borászkodni. A politikai stafétabotot átadták vejeiknek vagy fiaiknak, akik éppúgy ott voltak a város képviselő-testületében, mint apáik vagy apósaik. Továbbra is jelen voltak azonban a gazdasági életben, elsősorban a Takarékpénztár igazgató tanácsában, amiben nem kis része 1í7 KILIÁN 1.1981. 1í8 Szemere Bertalan levele Szemere Pálhoz. Pozsony, 1833. okt. 27. - In: Ráday Gyűjtemény, Bp. Szemere Tár, 13. köt. 1833. 76. sz. 317-320. p.