Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

A sommás eljárásban a tárgyalás szóbeli és nyilvános volt. Ebben az esetben nem kellett írásos keresetlevelet benyújtani, a szóbeli kérelmet a bíróság foglalta írásba. A bíróság a jegyzőkönyv felvételekor kitűzte a tárgyalás helyét és idejét, meghagyva a feleknek, hogy bizonyítékaikat hozzák magukkal. A tárgyalási határnap rövid volt, Miskolcon lakó ügyfelek esetén három nap. Ha a tárgyalásra mindkét fél megjelent, a bíró „felvette" az ügyet, a keresetet alperesnek felolvasta, a felek közt egyeztetést kísérelt meg. Ha ez nem sikerült, alperest a kifogások s a védelmére szolgáló körülmények és bizonyítékok előterjesztésére szólította fel. A megállapított tényállást a felek jelenlétében s a bizonyítékokra hivatkozva röviden jegyzőkönyvbe foglalta, s a felek előtt felolvasta. Ha a felek a tárgyalás folytán tanúkra hivatkoztak és a tárgyalásra tanúikkal együtt jelentek meg, ezeket a bíró azonnal kihallgatta. A tanúkhoz a kérdést a bíró intézte s azok válaszait röviden a perről fölvett jegyzőkönyvbe vette. Minden tanú kihallgatása után a felek külön kérdéseket indítványozhattak. A sommás perben is helye volt az eskü általi bizonyításnak. Ha a felek az eljárás során megegyeztek, az egyességet jegyzőkönyvbe vették, amely az ítélet erejével bírt. Az eljárás berekesztése után a bíró azonnal ítéletet mondott, s abban a vesztes fél rovására legfeljebb nyolc napig terjedő határidőt szabott. A szóban kihirdetett ítéletet 24 órán belül írásba kellett foglalni. A rendes eljárás nyilvános volt. A bíróság által tárgyalandó perek jegyzékét legalább három nappal a tárgyalás előtt a bíróságon ki kellett függeszteni.

159 A tárgyaláson a bíróság elrendelhette a nyilvánosság kizárását, ha a „közerkölcsiség" vagy a felek bármelyikének érdekében állott. A tanácskozás, ítélethozatal és annak hitelesítése zárt ülésben, az ítélet és indokainak kihirdetése pedig általában ugyanazon ülésben, de minden esetben nyilvánosan történt. A rendes eljárás során sajátos, a törvény rendelkezéseiből fakadó szabályok érvényesültek. Köztudomású tényeket nem kellett bizonyítani. A perek során alkalmazott bizonyítási eszközök a beismerés, az okirat, a tanúvallomás, a bírói szemle és eskü voltak. A bíróság előtt tett beismerést később visszavonni vagy módosítani nem lehetett. A miskolci törvényszék bizonyítási tevékenységében legnagyobb szerepe az okirati bizonyításnak volt. Ebben a tárgykörben érkezett a legtöbb hatósági megkeresés is.

160 A perekben főleg közokiratokat, üzleti könyve159 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1606/a. 8. köt. 447/870. sz. !«> B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1606/a. 8. köt. 259/870., 287/870., 440/870., 1065/870. sz.