Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

A városi igazgatás és jogszolgáltatás 1860-1865 közötti periódusa szintén országos eseményekhez kötődik. A közigazgatás normatív kereteit az 1836-os törvények, a 48-as közjogi alapnormák, a megyei statútumok és az osztrák időszak alatt módosult szokásjogi gyakorlat átvett elemei képezték. A levéltári források (főleg a megyei iratok) igazolják a város sajátos közjogi helyzetét, tükrözik a jellegváltásra irányuló önállósági törekvéseket, az időszak mintegy „kis kiegyezésnek" is tekinthető Miskolcon. Az Októberi Diploma kibocsátása után itt is megtörtént a régi városi hatáskör visszaállítása, a közigazgatás a „cs. kir." rendőrhatóságoktól a városi szervekhez került. A helyi közélet szereplői a reorganizáció során az 1848-as törvényeket tekintették irányadónak, de hamar nyilvánvaló lett, hogy a közelmúlt igazgatási gyakorlatát is tekintetbe kell venni. A közigazgatás legitimitását a régi képviselői testület biztosította, igaz gyakori üléseivel, politikai jellegű állásfoglalásaival nem mindig szolgálta a folyamatos és szakmai végrehajtás érdekeit.

153 A városi tisztújítás során újra feléledt a vármegye és a város közötti régi ellentét. Miskolc végül a szabad királyi városokban szokásos tisztikart választott, képviseleti bizottmányának ülésein rendszeresen hangoztatta önállósodási törekvéseit. Ennek eredményeképpen 1861. február 9-én megállapodás jött létre a két közjogi testület között. Miskolc beligazgatási autonómiát, városbírája számára kisebb perértékű ügyekben zavartalan ítélkezési hatáskört kapott. A megye meghátrálását rögzítő egyezség ideiglenes volt, hatálya a törvényhozás korábbra várt döntéséig tartott.

154 Az igazságszolgáltatás visszavétele utáni bíráskodási gyakorlat, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok helyi végrehajtása arra utal, hogy Miskolc városa az átlagosnál gyorsabban kívánt szakítani a német szellemű törvénykezéssel. Igaz viszont, hogy az elhatárolódás ebben a városban is az évszázados gyakorlat restaurációját jelentette. A provizórium-kori helyi jogszolgáltatás átmeneti jellegű volt Miskolc esetében is. Országos rendezés híján a megyei statútumok szabályai érvényesültek és a neoabszolutizmus községszervezési elvei éltek tovább. A képviseleti szervek szerepe ismét háttérbe szorult, az ügyeket kinevezett tisztviselők intézték. A város és a megye közös irányítás alá került, a főhatóságot királyi biztos látta el. Az igazságszolgáltatás és a közigazgatás vitelé153 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1601/a. 8-25., 72-260. p.; SZENDREI J. 1911.190. p. 154 BISTEI A. 1992.; KAJTÁR I. 1992. 62. p. A helyi működési szabályrendeletek korabeli igazságszolgáltatási jelentőségét legalaposabban: RUSZOLY J. 1983.