Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

Állat- és állati termékkereskedelem 1862 1895 1912 1927 csontkereskedő ­1 ­­gyapjú kereskedő ­3 4 ­tollkereskedő ­­2 ­termékkereskedő 6 27 37 58 Ásvány, üzem- és nyersanyag kereskedelem 1862 1895 1912 1927 szén- és kőszénkereskedő ­6 5 18 mészkereskedő ­2 2 3 petróleum kereskedő ­­­­olaj- és benzinkereskedő ­­­­sókereskedő ­1 ­­vaskereskedő ­2 5 ! vas- és ócskavas kereskedő ­12 10 3 összesen ­23 25 29 Vásári, piaci étel- és ital kereskedő 1862 1895 1912 1927 pecsenyesütő ­8 8 9 ételfőző 6 ­­vegyes árus ­27 28 ­„kantinos" ­­1 ­„bodegás" ­­4 ­kenyér- s perecárusok ­38 7 46 Összesen ­79 41 55 A piacon és vásáron árulókat - a számokból is kitűnően - nehe­zebben követik nyomon a hatóságok. Azokat írták (Írhatták) össze, akik állandó engedéllyel rendelkeztek. így nem szerepeltek, s nem is szerepelhettek az ún. őstermelők, akik főleg Szirmáról szállítottak nagymennyiségű zöldségféléket a piacra, s ezért állandó harcban álltak a helybeli bulgár kertészekkel. Annyit megállapíthatunk a ter­ménykereskedők, az állati bőrökkel kereskedők, a szén és vas (ócs­kavas) kereskedők képviseltették magukat mindig a legnagyobb számarányban. Az étel és italárusok száma - vélhetően - mindig ki­elégítette a helyi igényeket.

Next

/
Thumbnails
Contents