Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

tartott. A bajok majd csak ezután kezdődnek, amelynek a feldolgozása tanulmányunk időhatárain kívül esne.

506 A város életében nagy jelentőségű volt a húsipar, ahol 1872-ig a céheket megszüntető ipartörvény életbe lépéséig a mészárosok és hentesek gondoskodtak a húsellátásról. 1872-ben a mészárosok ipartársulatba szerveződtek, 1884-ben pedig egyesültek a hentesekkel az általános ipartestületben, létrehozva a húsiparosok szakosztályát. Az állatvágó helyeket a XIX. század utolsó negyedéig a nagy vízigény miatt a folyóvizek mellé építették. Miskolcon pedig a Szinvára. A megszűnt Béke mozi területén, az 1878-as árvízig a diósgyőri kincstári uradalom 110 évvel korábban épített, s gyakorta megújított vágóhelye működött négy hússzékkel, vagyis bolttal. Ettől lejjebb, ahol ma a gépkocsiparkoló van, az ún. Kandia-sziget létezett, ahol zsidó vágóhelyek álltak, az ún. kóser hús biztosítására. A Munkácsy utcától lefelé kezdődött egykoron az ún. Belgrád-sziget, s annak a végén 1875-ben a város új vágóhelyet épített, a környékbeli lakosok és a Borsod-Miskolci Gőzmalom minden tiltakozása ellenére. Ezt a vágóhidat az 1878-as árvíz éppúgy tönkretette, mint a Szinva melletti vízimalmokat és lakóépületeket.

507 Az állategészségügy területén az 1888. évi 7. törvénycikk döntött a vágóhidak felállításáról, s azok rendszeres hatósági orvosi ellenőrzéséről. A törvény az önkormányzatok kötelességévé tette a vágóhidak működését minden olyan településen, ahol jelentős a húsfogyasztás. Előírta, hogy szarvasmarha csak közvágóhídon vágható. Az állatokat vagy hatósági orvosnak kell előtte megvizsgálni, vagy ha ilyen nincs, akkor vágatási biztost kell alkalmazni. A törvény új helyzetet teremtett, mert nem tette lehetővé, hogy a vágóhidak a lakott terület szomszédságában létesüljenek. A város vezetése a „Sajóra járó" és a „Görbe érre járó" határrészek közti területet jelölte ki a vágóhíd területére, ahol 1891-1892-ben felépítették a több mint 2 hektáros telken a vágóhidat és kiszolgáló létesítményeit. A központi épületben - a ma ipari műemléknek számító - kör alakú építményben volt a vágóhíd, és a jégtartó hűtőrendszer, s a telken elkészült a víztorony, gépház. A körbezárt üzem területén álltak a kazánok, istállók, a sertésperzselő, sertésbontó, bélmosó, s a bőrszárító építmények.

508 506 Történetére lásd: SERES P.-né, 1980.109-131. p. 507 DOBROSSY 1.1995.105-106. p. 51,8 DOBROSSY 1.1995.106-107. p.