Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

ség nélkül megkapták az egyszerű gyárengedélyt (Befugte Fabrik és a Landesbefugte Fabrik), de elnyerhették a kiváltságot is (Landesfabrikprivilégium), ha megfeleltek azoknak a követelményeknek, amelyeket a tartományi gyáraknak megszabtak. Az egyszerű üzem (Befugte Fabrik) működése esetén a forgalom évi 50 000 forint alatt maradhatott, de a kiváltságolt gyár (Landesbefugbe Fabrik) évi forgalmának meg kellett haladni az 50 000 forintot. Az ilyen kiváltságolt üzem a kapujára kitehette a császári kétfejű sasos címert, a pecsétjén is használhatta e címert, és feltüntethette a termékein is. A Landesfabriksprivilégium elnyerése esetén a gyár a működéséhez szükséges iparos mestert és legényt korlátlan számban alkalmazhatott, joga volt tanulókat felfogadni, az ilyen üzemek dolgozói mentesültek a katonaállítási kötelezettség alól, adókedvezményben részesültek a tulajdonosok, akiknek jogában állt a készárut nagyban és kicsiben értékesíteni.

347 A hazai kőedény-manufaktúrák közül az iglói, a kassai, a brassói, a rozsnyói és a miskolci kőedénygyárak kaptak ilyen gyárengedélyeket, s valamennyien a termékek fenékjegyeiben használták is a császári sasos címert. 1857-ben az üzem 42 gyári munkást alkalmazott, s feldolgozott 2400 mázsa tapolcai agyagot, 600 mázsa homokot Békésből, 160 mázsa kavicsot Kisgyőrből, s 58 mázsa kovaggot (kovakövet), amelyet Kassáról szállított.

348 A miskolci kőedénygyárban 1862. augusztus 2-án tűz ütött ki és leégett. A tűzvész nem rongálta meg, csak az a része égett le, ahol a tulajdonos, illetve az üzemvezető lakott. A tulajdonos 1863-ban a gépeket elszállította. A gyár nem a tűzvész miatt szüntette meg a termelését, valószínűleg - Katona Imre véleménye szerint - a tulajdonos Mildner Alajosnak vált kényelmetlenné, hogy 1852-1862 között császári sasos fenékjeggyel ékes porcelánokat és kőedényeket forgalmazott, s 1862-re megváltozott a politika, a városban 1849-től felfüggesztett városi közgyűlések tartására ismét lehetőség nyílt.

349 Véleményem szerint a leégett gyár helyreállítása is költségekkel járt, de a megszűnését inkább az okozhatta, hogy a szükséges nyersanyagok szállítását a közúti fuvarozás tette ráfizetésessé, továbbá a fatüzelésű kemencék használata, s ezért zárta be Mildner a vállalatot, annál is inkább, mert nem hagyta el a várost. Az üzemet 1863-tól els'*

7 MÉREI Gy. 1951.17. p. MS FÉNYES E. 1857. 262. p. 349 KATONA 1.1971. 49-51. p.