Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

tezik. A társulati vagyon kezelésével, az árulószínek hasznosításával csak a csizmadiák foglalkoztak igazán. Az 1884. évi második ipartörvény az ipartársulatokat jelölte meg az iparosok egyedüli érdekvédelmi szervezetének. A korábbi évtized válsága, a közösség élet hanyatlása után nem véletlen, hogy az új ipartársulat megalakítása nagy tiltakozást váltott ki. 394 iparos írta alá az ipartestület alakítását ellenző nyilatkozatot. A tiltakozók az egykori céhes iparosok voltak: asztalos 18, csizmadia 204, cipész 11, fazekas 9, gubás 14, kalapos 10, lakatos 21, magyar szabó 21, szűcs 7, tímár 47, vegyes 31, s ezen felül az általános izraelita ipartestület 47 tagja külön is.

241 Az állami- és a kamarai szervek a századforduló táján tették meg az első lépéseket, intézkedéseket a hagyományos kézművesipar megmentésére. A válságból való kivezető utat szövetkezetek, társulások megalakításában látták. Az első szövetkezet nem véletlenül a leghanyatlóbb ágazatban, a bőriparban jött létre. 1899-ben kezdte meg a működését az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó Miskolczi Bőripari Hitelszövetkezet, amely 1902-ben hozott létre „termelő szakcsoport"-ot. Közös üzembe tömörítették a legsúlyosabb helyzetben levő iparosokat és saját üzletet nyitottak a cipők, csizmák értékesítésére. Az állami segéllyel felszerelt üzemben a termék előállítást gépek segítették. 1903-ban már 40 munkása volt a termelő szakcsoportnak. Lehetővé tették, hogy a csizmadiák és a cipészek saját műhelyük fenntartása mellett a szövetkezet bedolgozói legyenek. 1903-ban 19 kisiparos élt ezzel a lehetőséggel. A tímárok megsegítésére az állam 1904-ben hasító géppel felszerelt közös műhelyt biztosított. Ugyanebben az évben még két úiabb ipari szövetkezet alapítására került sor. A Miskolczi Ipari Hitelszövetkezetnek az év végén már 167 tagja volt 462 üzletrésszel. Fő feladata a kisiparosok hiteligényeinek kielégítése, az alapanyagok beszerzése volt. A szövetkezet foglalkozott a kisiparosok pénzbeli kintlévőségeinek behajtásával is. Igény szerint segítséget nyújtott volna vállalatalapításokban, de ilyen irányú tevékenységet az I. világháborúig nem fejtett ki. Az ugyancsak 1904-ben alakult Miskolczi Szappanosok Termelő Szövetkezete. Ez az iparág szempontjából igen jelentős lépés volt. „Az összes mesterek egyesültek s önálló üzemeiket beszüntetve, modern ipartelepet emeltek, hogy áruikkal a versenyt felvehessék. A mesterek nemcsak a vezetést végezték, de munkálatokat is maguk 241 VERES L. 1991.64. p.