Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

A fém- és fémfeldolgozó ipar mesterei számarányukat tekintve jóval kevesebben voltak, mint ahogyan ezt feltételezhetnénk egy vasgyár közelségében levő településről. A diósgyőri vasgyár előnyt és ugyanakkor hátrányt is jelentett. Előnyös volt abból a szempontból, hogy a gyárban előállított termékek és alapanyagok értékesítésére már 1874-ben 10 vaskereskedés szolgált és ezek száma - ha lassan is folyamatosan növekedett. A vaskereskedésekben a diósgyőri vasáru mellett gömöri vaseszközöket, főként mezőgazdasági szerszámokat lehetett vásárolni.

216 Hátrányosnak tekinthető a vasgyár közelsége abból a szempontból, hogy elsorvasztotta a hagyományos kézművesipari mesterségeket. A kevés számú kovács, lakatos, késes mindennapi küzdelmet folytatott megélhetéséért, s elsősorban a javító-, szolgáltató feladatok végzésére kaptak megrendelést. Helyzetük sajátsága az előzőeken túlmenően abból is adódott, hogy Miskolcon korán fejlődésnek indult a középipari szintű vasipar és gépgyártás is. Különösen érvényes ez a megállapítás a lakatosokra, akik „merőben napi szükségletté dolgoznak, bár köztük több képzett s szállítóképes iparos van, kiknek munkái bátran kiállják a versenyt más hason iparosok kitűnőbb munkáival. Ez iparág intenzívebb fejlődésének nem válik előnyére az, hogy az e szakbeli munkás ifjak az önállóság helyett gépgyárakban, állami műhelyekbe szeretnek foglalkozást nyerni."

217 Az egykori céhes kézműiparok közül a bádogosoké volt igazán prosperáló, akik majdnem annyian voltak, mint a kovácsok és a lakatosok együttvéve. A bádogosokról szólva a kamarai jelentések minden esetben kiemelésre méltónak tartják, hogy lehetőségeik tágak, az építkezések állandó munkát biztosítanak számukra, s érvényesülésüket könnyíti az is, hogy a kereskedésekben mindig kapható olcsó import áru.

218 Az 1872-1883-ban iparengedélyt váltott arany- és ezüstművesek, puskaművesek a fémipar mesterségei közé tartoznak, de ösr ősségében elenyésző volt az iparágon belüli jelentőségük. Tevék P" cégükkel elsősorban szolgáltatásokat nyújtottak a lakosságnak, t : aranyés ezüstművesek termék előállítással nem foglalkoztak. Te" mységük csak a javításokra szorult. Iparuk kiváltása után ezek a kézművesek kereskedőkké váltak, akik órák, ékszerek, evőeszközök árusítá216 VERES L. 1991. 61. p. 217 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1890. 71. p. 218 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1890. 56. p.