Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

szőlő és szilvás 1 613 holdon feküdt. Ahogy Leveles Erzsébet is közzétette

157 Miskolc borait különösen „cukor- és szesztartalma, valamint kitűnő zamata tette híressé. A 19. század folyamán, így vizsgált korszakunkban is a miskolci szőlőhegyeken aszú bort is termeltek. Ebből adódóan több ismert szakíró is a miskolci bort a hegyaljai mellett szerepeltette. A fentiekből is tudva a miskolci bortermelésben az 1880-as évektől fellépő filoxéra mérhetetlen károkat okozott. Az elpusztult szőlőtelepeket ennek után többé sohasem lehetett pótolni. Ugyancsak nagyszámú volt a miskolci pincék száma, mindez a Tetemváron, a Bábonyibércen, a Bedegvölgyön, a Közdombon, a Bandsalgóban, az Embertelensoron, a Kőporoson, a Birsalmáson, a Danyivölgyön, a Pipisdombon, az Avasfarkon, az Avastetőn, a Jézuskútja felett, a Szemszúróalján, a Papszer fölött, a Hóhérbástyán, a Mély völgy ben, a Tűzkövesen, összesen 1 779 pincét számláltak 1817ben. 1849-ben, a nagy tűzvész után, 1 438-ra esett le a pincék száma. A kíméletlen filoxéra - a lentebbi statisztikai adatok és a táblázat tanúságai szerint is - leginkább Miskolc város és Diósgyőr szőlőhegyeinek tőkéit támadta meg. Ezeken a helyeken okozott pótolhatatlan károkat. A szőlőterület nagysága 1895-ben

158 Település neve Beültetett szőlőterület (kat. hold) Parlagon hagyott vagy kiirtott szőlőterület (kat. hold) Miskolc 90 313 Diósgyőr 13 532 Görömböly 395 1 Hejőcsaba 155 10 A filoxéra 1895-re teljesen elpusztította a Tűzköves, az Avastető, a Közép-Ruzsin, a Vargaoldal, a Felső-Kallószer, a Bodóalja, a Bodó, a Nagy-Kerekhegy, a Kis-Kerekhegy, a Kis-Kánás, a Nagy-Kánás, a Közép-Bedegvölgy, az Alsó-Bedegvölgy, a Bandzsalgó, a Kiskőbánya, a Csótó, a Kis- és Bikáságazat, a Főágazat, a Szabadka, a Középágazat, az Istenhegy, a Kártyás, a Közép- és Alsóbábonybérc, a Széphegy, a Veresbugyik dűlőbeli szőlőket; és részben pusztította el a Papis, az Alsószentgyörgy, a Középszentgyörgy, a Felsőszentgyörgy, a Mendikás, a Nagy- vagy Alsóruzsin, a Felsőruzsin, az Örömhegy, a Felső-Bedegvölgy dűlőkbeli szőlőket is. Természetesen - mondanunk 157 LEVELES E. 1929.116-117. p. 158 M.S.K. XV. köt. 1897. 342-349. p.