Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

március 28.) Persze sok más teendője mellett gondoskodott még a vá­rosi fogatok kirendeléseiről, a lovak zabbéli ellátásáról, a város részé­re bikák vásárlásáról, a fogatok és szerszámok „festéséről és kocso­nya zsírral történő ápolásáról", az állatoknak adandó kősó beszerzé­séről, gondját viselte ugyanakkor a város malmainak is, a föld- és ha­szonbérleteknek, elszámolta a város hajdúinak, kocsisainak, mezei lovas kerülőinek „termesztménybeli fizetés"-ét, a város istállóit „iga­zítgatta", beszerezte a szekerek kenésére a hájat, az istállók világítá­sához a faggyút, kimutatásokat készített a „város majorjában találha­tó minden nemű eszközökről" és állatokról (pl. 1851-ben: 11 bika jó és rossz, 8 ló kimustrálni való, 2 tehén, 1 bitang csikó), a leselejtezett gazdasági eszközökről, a város lovainak és bikáinak kiadott takar­mány-, zab-, szalma- és sókészletéről napi és havi szükségletnek meg­felelően, stb. Mindezt csak azért vettük ily részletességgel, hogy lássuk a város gazdasági vezetésének komoly teendői voltak a városi polgá­rok állattartását, annak szinten tartását és koordinálását illetően. Újból, egyben utoljára térjünk vissza az 1868. évi városi legelő­rendtartáshoz, a „Gazdászati Rendszabályok"-hoz. Itt „a marhavész elhárítása s a legelő túl terhelésének meg gátlása" miatt a mészárosok vágómarhái részére „a többiekkel semmi érintke­zésbe nem jöhető legelőrész számokra külön bérletre fennhagyat­hatik". Rendelkezik a marha vásárok tartásának helyét illetően is: „az eddig a közlegelőből e célra kiszemelt rész, a vásárjog bérlő külön haszonbére mellett kijelöltetik". „A marhák nemei szerint lehetőleg külön szakított legelőrészekben legeltetendők" mindez a mezőbíró kijelölése alapján történik meg. „Mindszent községbeli házbirtoko­sokra nézve, miután legtöbbnyire a város határában is bírnak" földe­ket, így a fenti legelőrendtartás rájuk is ugyanúgy vonatkozik, vagyis a birtokolt földek nagysága után hajthatnak a legelőkre marhákat. „A városi birtoktalan gazdák egy fogatú /:taligás:/ lovai részére külön­álló rész szakíttassék ki legelőül", amelynek legelő adóilletménye el­tér a többitől. „A tarló legeltetés"-t korlátozza, míg a „tavaszi legel­tetés teljesen beszüntettetik s csupán a Szent Mihály nap után bevég­zett takarítás idejére szorítkozik." „Külön önállólag bárkinek is mar­háját legeltetni nem szabad, ez csak a közös őrzés alatt történhetik", tilalom alá esnek a temetőkön, szőlők alatt vagy a pincék során tör­ténő akár bárányok, akár kecskék vagy taligás lovak, legfőként a szarvasmarhák egyéni legeltetése. „Ezen rendeletek megtartására köz­vetlenül felügyel a mezei rendőr hadnagy, az alosztályi elnök pedig

Next

/
Thumbnails
Contents