Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

március 28.) Persze sok más teendője mellett gondoskodott még a városi fogatok kirendeléseiről, a lovak zabbéli ellátásáról, a város részére bikák vásárlásáról, a fogatok és szerszámok „festéséről és kocsonya zsírral történő ápolásáról", az állatoknak adandó kősó beszerzéséről, gondját viselte ugyanakkor a város malmainak is, a föld- és haszonbérleteknek, elszámolta a város hajdúinak, kocsisainak, mezei lovas kerülőinek „termesztménybeli fizetés"-ét, a város istállóit „igazítgatta", beszerezte a szekerek kenésére a hájat, az istállók világításához a faggyút, kimutatásokat készített a „város majorjában található minden nemű eszközökről" és állatokról (pl. 1851-ben: 11 bika jó és rossz, 8 ló kimustrálni való, 2 tehén, 1 bitang csikó), a leselejtezett gazdasági eszközökről, a város lovainak és bikáinak kiadott takarmány-, zab-, szalma- és sókészletéről napi és havi szükségletnek megfelelően, stb. Mindezt csak azért vettük ily részletességgel, hogy lássuk a város gazdasági vezetésének komoly teendői voltak a városi polgárok állattartását, annak szinten tartását és koordinálását illetően. Újból, egyben utoljára térjünk vissza az 1868. évi városi legelőrendtartáshoz, a „Gazdászati Rendszabályok"-hoz. Itt „a marhavész elhárítása s a legelő túl terhelésének meg gátlása" miatt a mészárosok vágómarhái részére „a többiekkel semmi érintkezésbe nem jöhető legelőrész számokra külön bérletre fennhagyathatik". Rendelkezik a marha vásárok tartásának helyét illetően is: „az eddig a közlegelőből e célra kiszemelt rész, a vásárjog bérlő külön haszonbére mellett kijelöltetik". „A marhák nemei szerint lehetőleg külön szakított legelőrészekben legeltetendők" mindez a mezőbíró kijelölése alapján történik meg. „Mindszent községbeli házbirtokosokra nézve, miután legtöbbnyire a város határában is bírnak" földeket, így a fenti legelőrendtartás rájuk is ugyanúgy vonatkozik, vagyis a birtokolt földek nagysága után hajthatnak a legelőkre marhákat. „A városi birtoktalan gazdák egy fogatú /:taligás:/ lovai részére különálló rész szakíttassék ki legelőül", amelynek legelő adóilletménye eltér a többitől. „A tarló legeltetés"-t korlátozza, míg a „tavaszi legeltetés teljesen beszüntettetik s csupán a Szent Mihály nap után bevégzett takarítás idejére szorítkozik." „Külön önállólag bárkinek is marháját legeltetni nem szabad, ez csak a közös őrzés alatt történhetik", tilalom alá esnek a temetőkön, szőlők alatt vagy a pincék során történő akár bárányok, akár kecskék vagy taligás lovak, legfőként a szarvasmarhák egyéni legeltetése. „Ezen rendeletek megtartására közvetlenül felügyel a mezei rendőr hadnagy, az alosztályi elnök pedig