Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

ipar alapanyagaként a határ több pontján termelt kender a textilipar fejlődésével teljesen eltűnt a miskolci határból. A 3. táblázat következő csoportját a szálastakarmányok alkotják, melyek szántóföldi aránya a növénytermesztés (vetésforgók, talajerőpótlás) és az állattenyésztés (istállózás) intenzív jellegének fontos mutatója. Együttes vetésterületi részesedésük korszakunk végéig 11,2%-ra emelkedett, ami megközelítette a megyei átlagot (1913-ban 11,9%), az országosat viszont jelentősen felülmúlta (1911 és '15 között 9,5%), és minden bizonnyal ellensúlyozta a legeltethető területek szűkülését.

115 Ugyanakkor a gabonafélék magas aránya akadályozta termelésük további bővítését, s olyan szintre emelkedését, ami a szabad gazdálkodás következetes megvalósulását tette volna lehetővé (láttuk, a csökkenő állatállomány ellátásához is szükség volt a természetes takarmányokra). A vetett füves takarmányokat külön vizsgálva, legelterjedtebbek a bükkönyfélék (a tavaszi és a zabos bükköny), melyek a kenyérgabonák kedvező előveteményei, s nem csupán a zabbal, hanem a rozzsal és a borsóval együtt is vetették, ami a gabonafélék szalmájának tápértékét emelte. Sőt a szántóföldön már magnak való bükkönyt (és lucernát) is termesztettek, ami a takarmánytermelés további bővítését, illetve ennek szándékát jelzi. Ezt követte a lóhere és a lucerna kiegyenlített vetésterületi aránya, míg a csalamádéé, ami a talaj tápértékét nem növelte, és inkább csak másodvetésként fordult elő, egészen minimális maradt. A különböző zöldségfélék arányának meghatározása nehézkes,, mivel ezek javarészt (pl. a bab, a borsó, a tök) a kerti művelésben, illetve szántóföldi köztes növényként voltak jelen. Főterményként miként általában az országban - a fejes káposzta termelését emelhetjük ki (önálló káposztáskertekről már a 18. században vannak adataink

116

), ám a kertek területének számottevő emelkedésével is a zöldség- és gyümölcstermesztés bővülését feltételezhetjük. (A pár száz négyszögölnyi földön termelt zöldség- és gyümölcsfélék számos, mezőgazdasági termeléssel egyébként nem foglalkozó család számára biztosította nem csupán a saját szükséglet ellátását, de a jövedelem-kiegészítést is.) Ennek ellenére az évről évre termelt mennyiség nem érte el azt a szintet, amit egy iparosodó város korszerű agrárszerkezete megkí"

5 M.S.K. 66. köt 15.*p.; GYIMESI S. 1970. 53. p. 116 GYULAI É. 2000. 85. p.