Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

A szántóföldek növekedésével párhuzamosan zajló legszembetűnőbb változás a gabonafélék vetésterületi arányának bővülése. Ez az 1910-es években meghaladta a 70%-ot, ami a megyei (1913-ban 69%) és az 1870-es évektől (igaz nem egyenletesen) csökkenő országos átlagot (1911 és 1915 között 57%) is felülmúlta.

107 Ebben a korábbi hagyományok és a XIX. század második felének fejleményei egyaránt közrejátszottak. Hiszen a többszektorú feudális kori mezőgazdaságban is fontos szerep jutott a gabona-, mindenekelőtt a búzatermelésnek, majd az 1850-es évek tendenciái (a gabonaárak növekedése és a szőlőkből származó jövedelmek visszaesése) szintén a kalászosok termelését ösztönözte. Annál inkább, mert a növekvő városi népesség ellátása, valamint a kiépülő regionális malomipar akkora keresletet támasztott, ami az országosan és a megyében is jelentkező konjunktúra- és válságperiódusok hullámzását többszörösen ellensúlyozta. (Még az 1890es években is általános vélemény volt, hogy az egész régió nem tud annyi gabonát termelni, amennyit a miskolci és a városi malmok meg ne vennének, s nem volt ritka a századfordulós években, hogy Miskolcon a búzáért a budapesti paritást túlszárnyaló árakat fizettek.)

108 Végül, a termelés bővítésének külső feltételeként említhetjük, hogy az 1880-as évek kezdeményezései után, 1891-ben termény- és áruraktár épült (ami folyamatosan bővült), s ami a tárolást könnyítette és a gazdák hitellehetőségét is javította, mivel a Miskolci Hitelintézet az elhelyezett terményre nyújtott alacsony kamatozású kölcsönöket. (A korábbi évtizedekben a tárolást a szűk belső telkek, illetve a város a tűzveszélyt elkerülendő intézkedései nehezítették.)

109 A gabonafélék megoszlása is módosult korszakunkban. Az elmondottakkal összefüggésben a legfontosabb kenyérgabona, a búza vetésterületi aránya emelkedett, s a kimagasló megyei (41,7%) és az országos átlagot (28,9) is meghaladta (az alacsonyabb hozamú, inkább csak az őszi pótlására termelt tavaszi búzáé viszont minimális).

110 Viszonylag magas a másik kenyérgabona, a rozs aránya (bár hozamai ugyancsak alacsonyabbak voltak, de a partosabb, homokos, tehát gyengébb minőségű földekbe inkább ezt vetették), az egykor M.S.K. 66. köt. 7. p.; GYIMESI S. 1970. 53. p. 10

« GYIMESI S. 1970. 54. p. 109 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara Jelentése 1893. 11-12. p.; SZEGŐFI A. 2000. 295-296. p. 110 M.S.K. 66. köt. 8-9.*p.; FÜR L. 1976. 202-203. p.