Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET

foglalják maguk számára.

79 Nehezebb helyzetben volt a szintén hódolattételre felszólított és helyén maradt miskolci tanács. Herke Miklós főbírót átmenetileg meghagyták hivatalában, a Schulzig által megrendelt ellátmány azonban inkább hadisarcnak minősíthető. Seregének ellátása érdekében a cs. kir. tábornok nagy mennyiségű bakancsot követelt, melynek Miskolc (még egy Szikszón tett beszerzéssel együtt is) csak részben tudott eleget tenni. A tanács már szinte szirupos alázatossággal írt mentegetőzése egyébként az önvédelmi háborúnak Miskolc társadalmi szerkezetére gyakorolt következményeire is rávilágít: „Mi a cs. kir. hadsereg élelmiszerekkeli ellátása tárgyában kegyelmességed által parancsoltatott, azt alázatos hódolatunk bővebbi bizonyságául már eddig is teljesítettük, mégpedig azon mennyiségben, mellyel magas parancsa által köteleztettünk. Miskolc városa hódoló engedelmességét ezek által is tehetsége s a lehetőség erejéig teljesíteni kegyelmességed parancsolatja folytán igyekezett. Ezúttal itt küldjük tisztelettel a megparancsolt bakancsokból azon mennyiséget, mit az idő rövidsége alatt nyugtot nem esmért törekvésünk és a lehetőség kiszereznünk megengedtek. [...] A város közönsége nevében bátrak vagyunk alázatosan esedezni, méltóztassék tekintetbe venni kegyesen a lehetőség elgördíthetetlen akadályait, méltóztassék kegyesen tekintetbe venni, miszerint városunkban jelenleg nemcsak a megkívántató anyagok hiányoznak, hanem az ezeket feldolgozó kezek is. Az egyes mesterek a viszontagságos idők miatt családjaikhoz, hazájukba szétvándorolt legények hiánya miatt tetemesen és annyira megkevesedtek, hogy ez emellett azon fontos okból is, mivel a közlekedés megszakadása miatt egyedül kebelünkbéliekkel rendelkezhetvén, a legerélyesebb, legszigorúbb intézkedés a lehetetlenség akadályain tört meg."

80 A sikeres branyiszkói áttörést követően a honvédsereg február 6án foglalta vissza Miskolcot. A visszatérő Szemere, valamint a vármegyei adminisztráció erélyesen igyekezett fellépni a cs. kir. hadsereghez a „szükségesnél" készségesebb vármegyei tisztviselők ellen, egyáltalán leltárt készíteni a néhány napos megszállásról.

81 Szemere már február 16-án úgy vélte, hogy a katonai sikerek hatására lehet 79 B.-A.-Z. m. Lt. 601 /b. 1849. A vármegye február 15-én folytatott részletes vizsgálatot minderről. Ld. még a Pallavicini-ügyről: SERESNÉ SZEGŐFI A. 1985/a. 52-53. p. 80 B.-A.-Z. m. Lt. 1602/a. 1. köt. sz. n. 81 B.-A.-Z. m. Lt. 601/a. 1849. 70-79. sz., vö. FAZEKAS Cs.-SOMORJAI L. 1998. 49-54. p. , részben: SERESNÉ SZEGŐFI A. 1985/a. 51. p.