Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

A VÁROS GAZDASÁGI ÉLETE

Az adatok tanulsága szerint a földbirtokra nyújtott kölcsönöknek nemcsak a száma emelkedett, hanem még inkább a folyósított értékük: 1909-ben az átlagos kölcsönösszeg értéke mintegy kétszeresére nőtt a korábbi évek átlagának. A házingatlanokra folyósított kölcsönöknek ez az emelkedő irányzata korántsem jelentkezett ilyen szembetűnő módon sem a kölcsönnyújtás gyakoriságában, sem az átlagos kölcsönösszeg értékében. Ennek eredményeképpen alakult ki az évtized végén Miskolcon is a földbirtokokra nyújtott kölcsönöknek a túlsúlya, melynek aránya valamelyest meghaladta már a 60% körüli országos arányt. A jelzálogos kölcsönök folyósításában a két legerősebb pénzintézet járt az élen, de a Borsod-Miskolci Hitelbank megelőzte - miként a váltó tárca nagyságában is - a Takarékpénztárt. Az utóbbi 1909. évi mérlegében a jelzálogos hitelállomány 45%-kai szerepelt, a Hitelbankéban pedig 57%-kai. A jelzálogkölcsönöket - az Osztrák-Magyar Banktól eltérően - általában készpénzben folyósították, de az 1909. év végi állományban már 17,7%-ot képviseltek a záloglevelek. A háborús években nem volt kereslet a jelzálogkölcsönök iránt a mezőgazdaság részéről, az építkezések is szüneteltek. A záloglevél forgalom a háború első két évében stagnált, majd - minthogy a hadikölcsönökkel való telítettség miatt a tőkék gyümölcsözőbb elhelyezést kerestek - fokozódó kereslet mutatkozott iránta és állandóan emelkedő árfolyamon folyt az érdeklődés. Végülis azonban a háború után, az évtized végén a jelzálogos kölcsönállomány teljes megsemmisülése következett be.

23 Váltóleszámítolás A pénz- és hitelintézeteknél összegyűlt pénzmennyiség (a saját és idegen tőke) viszonylag biztonságos, rövid lejáratú, tehát likviditás szempontjából is előnyös elhelyezését teszi lehetővé a váltóra nyújtott hitel, ami váltóleszámítolás útján valósul meg. A váltóügyeket, a Széchenyi István szorgalmazására alkotott 1840. évi XV. törvény majd pedig az 1876. évi XXVII. tc. szabályozta és gyorsan elterjedt ez a fizetési forma, illetve tőke elhelyezési üzletág. Csaknem minden bank és takarékpénztár kezdettől fogva foglalkozott vele, a szövetkezeteknek is általában a fele leginkább csak bankszerű - 3 vagy kivéKözgazdasági Enciklopédia, 1929.