Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

Az impozáns közintézmény stílustörténeti szempontból is igen figyelemreméltó. Építészei a földszinti zónában eklektikus tagozatokat alkalmaztak. A főhomlokzati rizalit koronázó párkány alatti felső zónája, a már nem létező díszes attika és a poroszos stílusorientáció érvényesülését tükröző szobordíszek. Az épület régi tömegének megjelenésében fontos szerepet játszott a rendkívül meredeken kialakított tetőszerkezet, amely a városképben kiemelten impozáns szerepet biztosított az épületnek. Pénzin tézetek Az 1840-es hiteltörvények tették lehetővé Magyarországon a pénzintézetek létrehozását, a mai értelembe vett bankok megjelenését. Ebben az időben jelentek meg a biztosító társaságok is. Ezekre az épületekre jellemző volt a reprezentatív kialakítás valamint a biztonságos pénztárolás feltételeinek a megteremtése. A Pénzügyi Palota terveit 1911-ben fogadták el, s a következő évben már álltak a falak. A hivatal 1913. nyarán az épület valamennyi helyiségét birtokba vehette. Az akkori Werbőczy utcai telek a tervező ötlete volt. Elhelyezése városrendezési szempontból meghatározó volt. A Werbőczy utca képe nagyjából kialakult az 1899-ben épített igazságügyi palotával, s a folytatás csak ennek megfelelően volt elképzelhető. A Fazekas utcát viszont 20 méterre kiszélesítették, s a további beépítést ez a tömb határozta meg. Az épület tervezője Weil Rezső budapesti építészmérnök, kivitelező pedig a miskolci Feldmann Mór volt. Az épület erős homlokzati tagolású, a Dózsa György utcai szakaszon egy 4,6 méter hosszú és 50 cm kiugrású, a Fazekas utcai szakaszon a keleti és nyugati végén 6,5 m hosszú és 40 cm kiugrású, a főbejáratnál 16 méter hosszú és 1 méter kiugrású rizalit hangsúlyozza a homlokzatot. Az épületen 1922-1923-ban emeletráépítést hajtottak végre, az épülettömb három emeletes lett. Az 1867-es kiegyezésig egyetlen jelentős pénzintézete volt Miskolcnak. A kiegyezés nemcsak a politikai légkör, hanem a közgazdasági viszonyok megváltozását is eredményezte. A Déryné u. 6. számú épület külső megjelenése a XX. század első felének legimpozánsabb lakóháza, s egyben meghatározója volt az utcaképnek. Az utcával párhuzamos gerincvonalú, nyeregtetővel ellátott kétemeletes lakóház tömegét csak a lépcsőház lefedése, s az északkeleti sarkon elhelyezkedő, enyhén kiugró oldaltoldalék és a világítóudvar bontja meg.