Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

Magyarországon az eklektika a kiegyezés után teljesedett ki, lett a magára talált polgárság uralkodó építészeti stílusa, jellegzetessége a stílus keveredés, feladatait pontos építészettörténeti ismeretek alapján oldja meg. Világi épületeknél kezdetben a reneszánsz, egyházi épületeknél a gótikus stíluselemeket késői korszakában a reneszánsz, a barokk építészeti elemeket keverve használja fel. Tömegképzésére a zárt tömbszerű geometrikus formák alkalmazása jellemző. Homlokzatain vízszintes tagolást a nagy árnyékhatású öv és főpárkányok valamint az ablakok szemöldökpárkányai, függőleges ritmust az emeletmagas oszlopok, féloszlopok illetve lizénák biztosítanak. „Svájci" típusú nyaraló épületek teremtették meg a századforduló polgárságának pihenésére, szórakozó épületeit. Az igényt két épülettípussal a nyaralóval és az Avas oldalában megépült borházakkal elégítették ki.

152 A szecesszió az építészetet az eklektika merev történeti formáitól, szabályaitól szabadította meg, előtérbe helyezte a funkcionális követelményt, az új korszerű formák alkalmazását, az egyediségre való törekvést. A korszak tipikus épülete volt a városi bérház, ekkor jelentek meg, terjedtek el az ipari kolóniák, a közoktatás épületei, a szállodák, a múzeumok, az igazságügyi épületek, a pénzintézetek, a pályaudvarok, az üzletházak, az ipari épületek, a kórházak és a fürdők is. Bérházak Zárt sorba épített belsőudvaros lakóépületként a kapitalista ipar kialakulásával felduzzadt városok lakásigényeit hivatott kielégíteni. Az épület utcai frontján a tehetősebb polgárság, míg az udvari szárnyakban a szegényebb munkásrétegek laktak. Magyarországon a XIX. század elején fejlődött ki, a kapitalizmust jelképező bérházforma, amely Miskolcon az 1878-as árvíz után jelent meg. A bérházak alaprajza L-U és zárt udvaros volt . Az utcai fronton voltak az üzletek, fölöttük a reprezentatív -, míg az udvarban az olcsóbb, kisebb igényű lakások helyezkedtek el. A mellékhelyiség a folyosó végén volt elhelyezve. Később kialakult a több udvaros bérház is. A Déryné u. 4. és 6. számú kétemeletes, egymáshoz szorosan illeszkedő eklektikus lakóházai olyan „ ikerház"-nak tűnnek, amelyek a telekadottságok érdekes következményei. A XVIII századi telekál152 OLAJOS Cs. 1993. 237-260. p.