Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
létben összesen 1003 fő rendelkezett választójoggal, mintegy 40%-uk „régi jogon", vagyis nemessége folytán, ami azt jelenti, hogy a városban is érvényesülő népképviseleti elv folytán a nemesség meghatározó, de nem kizárólagos szerephez jutott. 62 A választás napján reggel 8-kor, a déli választókerületben Noszticzius János és Lichtenstein József elnöklete alatt lebonyolított voksoláson - az országos politikában újra aktivizálódó - Palóczy Lászlót, a reformellenzék régi harcosát ellenjelölt nélkül, egyhangúlag választották meg. A másik kerületben (majdnem ennyire „simán") Szemere Bertalan kapta a legtöbb voksot, bár ellene a konzervatív Mary Pál is jelöltette magát. Kétségtelen, hogy Miskolc közéletének két legjelesebb alakja képviselhette a várost az országgyűlésben. 63 Választókörzetére egyik politikus sem hozott szégyent, egészen Világosig elkötelezetten szolgálták a magyar forradalom és szabadságharc ügyét: Palóczy az országgyűlés korelnökeként (számos alkalommal tényleges elnökeként), aktív szónokként, 1849-ben a kegyelmi szék bírájaként volt ismert, Szemere Bertalan pedig előbb belügyminiszter, felső-magyarországi teljhatalmú kormánybiztos, 1849-ben a független magyar állam miniszterelnöke lett. 64 1848 őszén Miskolc közéletét, városi politikai eseményeit is döntő mértékben a katonai események határozták meg. Szeptember-október-november folyamán a városi tanács szinte valamennyi fontosabb intézkedése a honvédzászlóaljak kiállításával, hadseregszervezéssel stb. foglalkozott, megszaporodtak a megyei elöljárók (alispán, szolgabíró stb.) mellett a különböző kormánybiztosok Miskolchoz intézett leiratai is. Szeptember 30-án például a megyei másodalispán, mint kormánybiztos fordult a városhoz, hogy a honvédzászlóalj kiegészítésére előírt korábbi rendelkezéseknek megfelelően 65 355 újoncot kell kiállítania. Figyelemre méltó a városi tanács megváltozott szóhasználata: „toborzás vagy sorshúzás útján, de múlhatatlanul október 6. napjáig leendő kiállításukra s besorolásukra felszólítta62 A választói összeírásra és társadalomtörténeti elemzésére ld. FAZEKAS Cs. 2000. 643644., 677-678. p. 6í Ld. erről egykorúan: V. WALDAPFEL E. (szerk.) 1950. 315-316. p.; DOBROSSY I. (szerk.) 1998. 95. p. stb. w Tevékenységükre összefoglalóan ld. pl.: PLBI. 1998., FAZEKAS Cs. 1998.; a jóval jelentősebbnek számító Szemere széles körű szakirodalmából: HERMANN R.-PELYACH I. 1990. stb. 65 Vö. 19. sz. jegyz.