Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
rendelkeznek. 47 Ezért „gordiusi" megoldást fogadtak el: kérelmet intéztek Szemeréhez, hogy a tisztújítást elhalaszthassák (akár a szabad királyi városság elnyeréséig, akár az új, népképviseleti országgyűlésnek a helyzetet tisztázó törvénymódosításáig), ugyanakkor a miniszteri leiratban is érintett városi összeírás elkészítéséről, Miskolc kerületi felosztásáról részletesen intézkedtek. 48 Szemere - Borsod vármegye rosszallása mellett - tudomásul vette a város törekvéseit, és kifejtette, hogy az áprilisi törvényekben nem érintett jogviszonyok változatlanul feimmaradnak - vagyis Miskolc jogállása is. 49 (Szemere az országgyűlési választások kapcsán - ld. alább - kifejezetten Miskolcot támogatta önállósági törekvéseit illetően a vármegyével szemben bizonyos gesztusértékű intézkedésekkel, jogértelmezésekkel. Ilyen értelmű levelét a városi tanács nem kis elégedettséggel vette tudomásul, melyben a miniszter kinyilvánította: „bár a viszony a közigazgatásra nézve az előbbi marad, a megyei közgyűlésnek választási előzmények eránt teendő intézkedései reánk [ti. Miskolcra] kötelezőleg ki nem terjesztethetnek". 50 ) A halasztás később a katonai események miatt hosszúra sikeredett, így 1848-ban változatlan öszszetételben maradt hivatalban a Herke Miklós főbíró által irányított önkormányzat, 51 és más városokkal ellentétben, nem került sor népképviseleti alapon folytatott tisztújítás lebonyolítására. (Ld. még alább.) A dolog azért is érdekes, mert ugyanakkor a vármegye 1848 tavaszán, az áprilisi törvények értelmében újjáalakult, május 8-án egyszerű külsőségek között, viszont hatalmas népgyűlés keretében be is iktatták hivatalába az új főispánt, báró Vay Lajost. 52 A vármegyék szerepével kapcsolatban a belügyminiszter április 22-én épp Vay kinevezése kapcsán jegyezte meg Borsod megyéhez küldött leiratában, hogy az új főispánok „joga sok, de kötelességük még több, [...] védei úgy a szabadságnak, mint fenntartói a rendnek". 53 A mis47 Ezzel kapcsolatban azért érdemes megjegyezni, hogy amikor májusban Pest város 200 ezer forintos adományt javasolt a „közösen szerzett, s most vészfenyegette hon megmentésére", Miskolc tanácsa kijelentette, hogy a város „bizonytalan állása" miatt hasonló ajánlattal nem élhet, de azért felszólítja lakosságát, hogy adakozzanak.. B.-A.-Z. m. Lt. 1501/e. 124. dob. ad 434/1848. sz. 48 Utóbbiakra ld. B.-A.-Z. m. Lt. 1501/a. 74. köt. 400. sz. 49 B.-A.-Z. m. Lt. 601/b. 3222/1848. sz. 50 B.-A.-Z. m. Lt. 1501/a. 74. köt. 401. sz. 51 A tisztviselőkre ld. 1. sz. Függelék, kiadások 34-133. sz. tételek. (Vö. BISTEI A. 1992.17-18. p.) 52 A vármegyerendszer reformjáról általában: STIPTA I. 1991. (Szemere vonatkozó, április 19-i rendeletét: uo. 219-221. p.); a vármegye tevékenységéről részletesen: STIPTA 1.1989. 53 Közli: SERESNÉ SZEGŐFI A. 1985/a. 54. p.
