Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)

VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET

számláláskor emelkedik először 20 000 fő fölé (21 535 személyt írtak össze). 1880-ban, a helyi számbavételkor 24 343 lakost és 808 fő katonát, összesen 25 151 személyt írtak össze. A lakosság és a katonaság létszámának növekedése 1890-ben 30 444+1 900, tehát 32 344 fő össznépességet eredményezett. (A XIX. század utolsó évtizedében elkezdődtek a nagy laktanyaépítések, amelyek a katonaság folyamatos növekedését jelentik egy fél évszázadon keresztül.) 1900-ban 41 075 lakost és 2 489 katonát írtak össze, a város lakossága 43 564 fő volt, 1870-hez viszonyítva megduplázódott. Az 1910-es népszámlálás 49 485 polgári lakost és 2 334 katonát talált a városban. Miskolc lakossága először 1910-ben lépte túl az ötvenezres lélekszámot (51 819 fő volt), mint ahogyan azt Faragó Tamás e kötetben a továbbiakban elemzi. Miskolc önállóvá válása, nagy lendületet adott a városépítésnek. 1910-ben elkezdődtek azok a vízvezetéki és csatornázási munkálatok, amelyek hiányában az első városrendezési terv kudarcot vallott. (Mint az eltelt évtizedek során tapasztalhattuk, ezek a város legköltségesebb, de legkevésbé látványos beruházásai. Az 1925-1927. évi Speyer-kölcsön jelentős részét is ezek az - egyébként nélkülözhetetlen - infrastrukturális munkálatok emésztették fel.) 1910-ben indult el a Miskolc-hejőcsabai villamos, amely a korabeli sajtócikkek szerint „Hejőcsabát Miskolc külvárosává tette."

37 A városnak elsősorban a külső határa növekedett meg Szentpály István első polgármestersége idején (1902-1912). Tapolca-fürdőn 48 kh., a Martin-földekkel (Zsolcai-kapu) 96 kh., a Liebermarin (Szentpéteri-kapu) birtokkal 170 kh., a Posta-féle földekkel (Felső-Kallószer) 11 kh., összesen 325 kh. területtel gvarapodott a város gazdaságilag használható, később beépíthető határa. Szentpáli István vásárolta meg a város számára a korábban Hejőcsabához tartozó MÁV-tisztviselőtelepet és a szintén Hejőcsabával határos ún. Nádpataki-féle földeket.

38 Míg Soltész Nagy Kálmán, elsősorban „városrendező" érdemei miatt, addig Szentpály István neve és emléke városgyarapító érdemei miatt őrződött meg a város történetében. Nagy Ferenc polgármestersége (1912-1917) bár ugyan beletorkollott a világháborúba, nem feledhető, hogy irányítása alatt vált Miskolc a Sajó-csatornázási bizottság székhelyévé (1912). Sor került - a Csabai-kapu építészeti arculatát ma is meghatározó módon alakító - új villanegyed, a Népkert és a » LEVELES E. 1929.131. p. 38 LEVELES E. 1929.133. p.