Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET
VÁROSFEJLŐDÉS, VÁROSÉPÍTÉSZET A VÁROS TERÜLETI HATÁRAINAK VÁLTOZÁSA Miskolc XVIII. század végére, XIX. század elejére jellemző területi határa, vagyis a megművelt terület nagysága jórészt megőrizte a középkori királyi uralom alatt is a diósgyőri uradalom részeként megszilárdult nyomvonalat. Gyulai Éva megállapítása szerint ezen a folyóvizek, így elsősorban a Sajó mederváltozása sem változtatott. A Sajón emelt hidak viszont nemcsak új összeköttetést jelentettek a város számára észak, északkelet felé, hanem hatással voltak az országutak nyomvonalvezetésére is, amelyek Miskolcra koncentrálódtak. A négy fő országút városon történő áthaladása a XIX. században alapvetően megváltoztatta a település belső úthálózatát. 1 A Pestről Hejőcsabán át Miskolcra vezető országút városi szakasza megváltozott, s új nyomvonalon haladt Sajószentpéter felé, majd a gömöri területeken át a felső-magyarországi bányavárosok irányába. A Diósgyőr felé vezető országút szerepe csökkent, a Zsolcai-kapu megnyitásával a kelet felé haladó közlekedés jelentősége viszont megnőtt. A XIX. században a „történelmi" városkapuk, - így a Csabai (mindszenti), a Győri, a Szentpéteri, s legfiatalabbként a Zsolcai-kapu - a város beépített, illetve gyarapított külső határának növekedésével a település centrumától távolodtak. A XIX. századra és a XX. század elejére a város területi határának lényeges növekedése a jellemző, sejtetve a mögötte húzódó strukturális változásokat. 1817-ben - Domby István felmérése alapján - Miskolc külső határa 9 468 kh volt. 2 Az ún. Liber Fundualis 3 263 telek- és pincetulajdonost tüntet fel 59 utcán, valamint 11 dűlőben és domboldalon. A beépített telkek nagyságát ugyan lakónként ismerjük, de ez nem elégséges ahhoz, hogy a város beépített területének nagyságát megállapítsuk, hi1 Vö.: GYULAI É. 2000. 76. p. 2 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/g.l.