Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
perben" Az obstrukció szerinte jogos volt, hiszen meg kellett próbálni gátat vetni ennek a törvénynek. Bizony Ákos egyébként igen aktív politikai életet élt ezekben a hónapokban; kéthetente tartott gyűléseket, beszámolva a miskolciaknak az ország, a képviselőház aktuális helyzetéről. Az év nyarán, Miskolcon az asztalosok, kovácsok, kocsigyártók is sztrájkba léptek 413 . Ez a megmozdulás azonban nem politikai indíttatású, hanem kizárólag bér- és munkaügyi mozgalom volt. A sztrájkolok béremelést és a 9 és fél órás munkaidő mérséklését követelték. Szintén politikamentes tüntetés zajlott le a főutcán 1912 júliusában. A bolti alkalmazottak tüntetést szerveztek a hétórai záróra kiharcolása miatt. A felhevült tömeget csak a karhatalom megjelenése tudta lecsillapítani. A belpolitikai helyzet és a bérharcok nyomán kialakult feszültséget a városban egy politikai erők közös örömét kiváltó esemény oldotta: 1912 októberében az egészségügyi okokból felmentését kérő főispán, br. Vay Elemér, Ferenc Józseftől a Szent István rend kiskeresztje kitüntetést kapta. A magas elismerésben részesült, köztiszteletben álló távozó főispánt a város társadalma lelkesen ünnepelte. Vay Elemér a Borsod vármegyében és Miskolcon betöltött állásából is távozott 414 , utódja az addigi alispán, Tarnay Gyula lett 415 . A munkapárti főispán kinevezését 1912. december l-jén látta el kézjegyével a király és Lukács miniszterelnök. Az új megyei és városi főispán installációjára 1913. január 8-án került sor, mind a megyei, mind a törvényhatósági jogú város közgyűlése előtt. Az 1913-as esztendő ismét politikai eseményekkel kezdődött a városban. Januárban a miskolci függetlenségi 48-as párt kiáltványt tett közzé Miskolc polgáraihoz. A felhívás a kormány jogtipró hatalomgyakorlásával foglalkozott és felszólítja az évek óta tartó hosszú harcban felmorzsolódott függetlenségieket, hogy ismét tömörüljenek a miskolci függetlenségi 48-as párt zászlaja alá. A kiáltvány szerint a kormány alkotmányellenes működése csak akkor ér véget, ha a polgárok egyöntetű ellenállásával találkozik és „áttörhetétlen falanxként" szállnak szembe minden törvénytiprással. Bizony Ákos januárban a „szokásos" kettő helyett, három gyűlésen is elemezte a bel413 Ellenzék, 1912. július 9., Szakszervezeti Értesítő, 1912. 8. sz., Népszava, 1912. július 4., Famunkások Szaklapja, 1912. augusztus 17. 4,4 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 501. kgy./1912. 415 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 600. kgy./1912.
