Miskolc története IV/1. 1848-1918-ig (Miskolc, 2003)
A VÁROSPOLITIKA ÉS KÖZÉLET
sági tag között egyébként mindössze 9-en voltak, akik először kerültek be a testületbe. A „politikai harmónia" a városi választásokon, csak a különböző pártállású miskolci napilapok (Miskolczi Napló, Ellenzék, Miskolcz) között volt. Egyöntetű véleményként hangzott el, hogy a városi választások alpári hangneme, „önjelölt tülekedése" felettébb illúzióromboló volt. A hit, hogy egy városi érdeket szem előtt tartó, komoly törvényhatósággá vált Miskolc, a városi választásoknak köszönhetően megrendülni látszott. A Miskolczi Napló így kesergett: „Ugyan kérem, ki beszél itt egyáltalában városról, és városi ügyekről. Hát van itt szó városról? Nincs! Még véletlenségből sem hallunk az egész választási hangtömegből, ebből a disszonánsán hamisan, fülsértően zavaros orcheszterből egyetlen hangot sem, amely a város nótáját fújná. Ellenben azt jól haljuk, hogy mindenki a maga nótáját fújja, mégpedig olyan keservesen, hogy majd megszakad az erőlködéstől. [...] Most csupán a választási jelszót keressük, amelynek jegyében a mostani törvényhatósági választások folynak. Azt, hisszük, hogy hosszú és lelkiismeretes keresés után megtaláltuk. A jelszó ez: Aki bírja, az marja! 402 Mindenesetre a törvényhatósági jogú város első választott képviselő-testülete és városi szakbizottságai 1912. januárjában megalakultak. Szentpáli István polgármester 1911 novemberében, munkapárti színekben az országgyűlésbe került. A miskolci munkapárt érdemes elnöke Lichtenstein József, kinek vezetésével a párt Miskolcon jól teljesített 1912 elején lemondott elnöki posztjáról. Indoka sokrétű elfoglaltsága és magas kora volt. Lemondó beszédében, amit a párt 1912. január 29-i közgyűlése előtt mondott emlékeztetett arra, hogy 16 éve áll a miskolci szabadelvű párt, majd a belőle alakult Nemzeti Munkapárt élén. Politikai hite, és elvei nem változtak meg, mert mindig is 67-es alapokon álló volt és az is marad. Megköszönte az eddigi bizalmat, de szeretne a pártból „nyugalomba vonulni", lemondásával egyben frissíteni a pártot. Kérte: fogadják el döntését. Utódjául gr. Haller Józsefet ajánlotta, akit a közgyűlés azonnal meg is választott. 1912 januárja Miskolc életében egy másik, talán fontosabb lemondást is hozott 403 . Az összeférhetetlenségi törvény értelmében 402 Miskolczi Napló, 1911. december 13. « B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1903/a. 125. kgy./1912.
